Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-280. A közigazgatási bizottság jelentése a Nordatlantischer DampferlinienVerbandban (Continental Pool) egyesült gőzhajós-társaságok részére kivándorlók szállitására adott engedélyek tárgyában 248. szám alatt beadott belügyministeri jelentésről

6 280. szám. A belügyminister úr elhatározása következtében az a Missler özóg, mely titkos ügynökeinek kivándorlásra csábitó kihágásai miatt, a belügyminister úr beismerése szerint is több száz esetben lett súlyos pénz- és szabadságvesztés-büntetéssel sújtva, jogot nyert a 7. §. rendelkezése daczára arra, hogy az előbbi évek folyamán tilos törvényellenes üzelmeit a szerződés jelen pontjára való hivatkozással szabadon, büntetlenül, sőt hatósági asszisztenczia mellett űzze. Expedienst ós közös engedélyt a kivándorlási törvény nem ismer, s miután a szerződés ilyenek felől intézkedik, részben megsértette, részben kijátsza a törvénynek erre vonatkozó intézkedéseit. A szerződés 5. §-ában a belügyminister úr jogot biztosit magának ahhoz, hogy a társaságok kikötőiben közege útján ellenőrizhesse, vájjon a kivándorlók élete, egészsége ós erkölcse megfelelő védelemben részesül-e. A beliigyügyminister úr azáltal, hogy e pontban nem biztositotta egyúttal azon jogát is, hogy ellenőrzését az útlevél nélkül kivándorlókra is kiterjeszthesse, megsértette a törvény 21. §-át, mely szerint útlevéllel el nem látott egyének szállítására szerződést kötni tilos. Igaz ugyan, hogy a szerződós 3. pontja szerint a társaságok kötelezik magukat arra, hegy útlevéllel el nem látott kivándorlókat nem szállitanak, sőt hogy erre Magyarországon közzétett hirdetményeikben utalni is fognak. Ezen kötelezettséget a belügyminister úr szakközege — miután jogai taxative állapíttattak meg >— nem fogja ellenőrizhetni, s ezáltal ez a kikötés, illetőleg kötelezettség ereje teljesen illuzoriussá válik. Tekintetbe véve már most, hogy a kivándorlásra való csábítás, az útlevél nélkül kivándorlók ellenőrzése nélkül úgyszólván korlátozhatatlan, a belügyminister urat súlyos mulasztás terheli azért, mert ezen kikötést, mely pedig az összes kikötések között a legfontosabb helyet tölti be, a szerződésbe egyáltalán fel nem vette. Fölötte veszedelmes a szerződés 7. pontja, mely szerint a társulatok kivándorlókat szállításra nem fogadnak el Magyarországon lakó oly közvetítőktől, akik Magyarországon engedélyezve nincsenek. A belügyminister úr hivatali elődjei által folytatott szerződési tárgyalások meddőségének egyik főindokát képezte ezzel szemben az, hogy ezen kikötés mellett a Pool-társaságok nem voltak hajlandók magukat ezenfelül még arra is kötelezni, hogy külföldön lakó, nem engedélyezett ügynököktől sem vesznek át utasokat, illetőleg kivándorlókat. Tudvalevő, hogy a kivándorlásra való csábítást túlnyomó nagy részben a külföldi ügynökök űzik, a mennyiben ellenőrzésük- sokkal nagyobb nehézségbe ütközik, mint a Magyarországon lakóké. A belügyminister úr tehát az által, hogy ezen kikötést a szerződésbe fel nem vette s igy feladta hivatali elődjének a zugügynökök megrendszabályozására irányuló álláspontját, ezen veszedelmes egyének működésót kétségen kívül megkönnyítette, a. helyett, hogy annak ellenkezőjót igyekezett volna elérni és biztosítani. Az »expediens«-hez hasonló nóvum a szerződés 9. pontjába felvett prepáid utas. A prepáid legveszedelmesebb eszköze' a kivándorlásnak. A prepáid örve alatt a tapasztalás szerint a legmerészebben játszák ki a kivándorlási törvényt. A prepáid alatt a már Amerikába kivándorolt családfő azon hozzátartozói értendők, a kik a családfő által Amerikából hazaküldött s az ottani hatóságok által bizonyos számú személyre kiállított hajójegygyei kelnek útra. A külföldi zugügynökök a prepáid titulusa alatt a fiktív vagy strohmann családtagok ezreit utaztatják úgyszólván minden ellenőrzés nélkül Amerikába.