Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.

Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről

276. szám. 93 Minthogy azonban vannak fogyatkozások (szem-, fül- és szívbajok stb.), melyeket a megfigyelésre szükséges idő és az esetleg szükséges orvosi műszerek hiányában a sorozóbizottság meg nem állapithat, a második bekezdésben ki kellett mondani, ami a végrehajtási utasítás alapján eddig is gyakorlatban volt: hogy az ilyen, a helyszínén meg nem állapitható fogyatkozás megállapítása végett az állitásköteles katonai kórházba küldhető; ha pedig a fogyatkozás négy hónapon belül és sebészeti beavatkozás nélkül gyógyithatónak találtatott, az illető hadköteles gyógyítás végett polgári kórházba rendelhető. A gyógyítás végett polgári kórházba rendelés nem csupán katonai érdek, hanem általános közegészségügyi érdek is, amennyiben vannak ragadós betegségek (bujasenyv, trachoma), amelyeknek továbbterjedését minden eszközzel megakadályozni elmulaszthatatlan állami föladat és más eszköz nem áll rendelkezésre, mint a kényszergyógyitás alkalmazása. De bizonyos múló bajoknál, melyeknek gyógyítása sebészeti beavatkozás nélkül lehetséges, a honvédelem szempontjából sem lehet lemondani a kényszergyógyitás alkalmazásáról, s erre a törvényes alapot itt kellett megadni. A harmadik bekezdés megfelel a mai 7. § ama rendelkezésének, mely az állitásköteles kort, azaz azt az időt határozza meg, amelyen belül a katonai kötelékbe nem tartozó férfiak állítási kötelezettség alá esnek. E szerint az állitásköteles kor annak az évnek januárius l-jén kezdődik, melyben valaki 21. életévét betölti és azokra nézve, kik vagy be nem soroztainak, vagy végleg alkalmatlanoknak nem találtattak, teljes három éven át tart. A negyedik bekezdés (mely megfelel a mai 38. §. második bekezdésének) a korosztályokat határozza meg, az ötödik pedig elrendeli, hogy tekintettel a három évig tartó állitásköteles korra, egy-egy ujonczállitásra három korosztályt kell fölhívni. A hatodik bekezdés csak oly szabályt mond ki, mely eddig is alkalmazásban volt s mely az előzőkből természetszerűleg következik, de nagyobb szabatosság kedvéért most a javaslatba is fölvétetett. Ha ugyanis valaki besoroztatott, de még az állitásköteles kor eltelte előtt a katonai szolgálatból kilép, például vegyes vagy katonai ferölvizsgálat utján elbocsáttatik, az ilyet nem lehet az állítási kötelezettség alól csupán azon az alapon mentesíteni, hogy már be volt sorozva. Minthogy azonban a fősorozás kezdőnapja a javaslat szerint is márczius 1-je, ki kellett mondani azt is, hogy a kinek fogyatékba vétele e nap után történt, az illető évi ujonczállitásnál, melyben kortársai sorozóbizottság elé állanak, minthogy erre az évre már alkalmatlannak bizonyult, nem tartozik sorozóbizottság elé állani; de ha a következő évben még állitásköteles korban van, akkor ismét elő kell vezetni. A hetedik bekezdés (mely megfelel a mai 38. §. utolsó bekezdésének), azoknak az állítási kötelezettségét terjeszti ki annak az évnek deczember 31-éig, melyben elmulasztott kötelességüket teljesitik, illetőleg amelyben életük 36. évét betöltik, kik állítási kötelezettségüknek rendes időben nem tettek eleget, vagy akik besoroztatásukat bűnös módon meghiúsították, illetőleg a kikre ennek alapos gyanúja merül föl. A 36. életév betöltését követő deczem'ber 31-ike tehát az a legvégső határnap, a meddig valakit állítási kötelezettségének teljesítésére szorítani lehet. Magasabb korhatárt itt azért nem lehet megállapítani, mert az ekként 36 éves korában besorozott összes 12 évi szolgálati kötelezettségének már csak 48 éves korában tenne eleget. Be ezt a korhatárt kisebbre sem lehet szabni, mert a 36 évesek, ha nem is birják ki az összes 12 évi szolgálatot, 38—39 éves korukban, azaz amíg tényleges szolgálatot teljesítenek, nem oly idősek, hogy ha egyébként egészségesek, a katonai szolgálatot koruknál fogva ne végezhetnék. A 2. pont első bekezdése az állítási lajstromok kellő időben való összeállításának Biztosítására állapítja meg az állitásköteles korhoz közeledő vagy azt már elért hadkötelesekre, hogy az ujonczállitást megelőző év november havában akár az illetőségi, akár a tartózkodási hely helyi hatóságánál akár személyesen, akár írásban jelentkezzenek. Aki, a magyar állam területén kivül tartózkodik, az természetesen csak illetőségi községének hatóságánál jelentkezhetik. De ha ez a hely ismeretlen, sok mindenféle eset állhat elő, amit a törvényben kimerítően szabályozni nem lehet. Erre nézve tehát az útbaigazítást a végrehajtási utasítás fogja megadni. A 3. pont az állítási lajstromok szerkesztéséhez nyújtott segédokmányok tartalmának valódiságáért a községi elöljáróságok tagjait és az anyakönyvvezetőket teszi felelőssé s kötelességükké teszi az ujonczállitási eTőmunkálatoknár való közreműködést. Minthogy pedig az elővezetettek személyazonosságát a községi elöljáróságok (városi* hatóságok) vannak hivatva igazolni, a javaslat szerint is ők tartoznak ezért szavatolni. A 17. §-hoz. . E szakasz az ujonczállitás foganatosítására vonatkozó szabályokat tartalmazza. Az 1. pont első bekezdése föntartja azt a szabályt, hogy minden hadköteles abban a sorozójárásban tartozik előállani, melynek területén községi illetősége van, azaz amelynek állítási lajstromaiba fölvétetett, de egyúttal meg is engedi, hogy e szabály alól kivétel tétessék. ? • ... Az 1. pont első bekezdésében foglalt szabály természetesen nem zárja ki azt, hogy egyesek megokolt esetekben ne ott álljanak sorozóbizottság elé,-aholaz állítási lajstromban felvéve vannak, hanem tartózkodási helyükön,