Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.

Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről

78 276. szám. A tanítói pálya, amelyen oly korán jutnak az érdékeltek rendes és önálló poziczióhoz, ma már — a közelmúltban véghezvitt fizetésrendezés után — annyira keresett pálya, hogy éppenséggel nem kell tartanunk attól, hogy a néptanítóknak egy évi katonai szolgálatra való szorítása sokakat visszariasztana a tanítói pályára való lépéstől. Arra pedig különös gond fog fordíttatni, hogy a már alkalmazott tanerők e reform tényleges életbeléptetése által ne károsodjanak s a katonai szolgálatra bevonult tanítók megfelelően helyettesittessenek. Az egyévi önkéntesi szolgálat lerovása utján a tanítói kar jövő működése szempontjából is értékes fegyelmezettséget nyer, a gondjaira bizott ifjúság testi nevelése iránt nagyobb fogékonyságra tesz szert, azonfelül a magasabb katonai rendfokozat elérése által tekintélye is növekedni fog. Másfelől pedig a fegyveres erőben ma elfoglalt visszás helyzetükkel járó esetleges elégületlenségük is meg fog szűnni. Az egyévi önkéntességnek a néptanítókra való kiterjesztése nemcsak a néptanítók társadalmi helyzetének emelése szempontjából fontos, de katonai téren is nagy jelentőségű. Póttartalékosok helyett mint teljesen kiképzett katonák állanak majd rendelkezésre, és mint a mások nevelése terén szakavatottak, magasabb katonai rendfokozatban kellő befolyást és üdvös hatást lesznek majd képesek gyakorolni. Ez a körülmény az ifjúság katonás neveltetésének szempontjából, amelyre ujabban nagy súlyt helyeznek, rendkívüli fontos. Magától értetődő dolog, hogy az oly egyének, akik képzettségük és társadalmi állásuk folytán arra volnának hivatva, hogy az ország védelme érdekében értékes szolgálatokat tegyenek, tényleg azonban csak néhány héten át is nagyon alárendelt helyzetben szolgálnak a katonaságnál, nem alkalmasak arra, hogy másokban a katonai szolgálat iránt fokozódó érdeklődést ébresszenek. A mig a tanító nem képeztetik ki teljes értékű katonává és a véderő iránti meleg rokonszenvet nem viszi magával a polgári életbe, nincsen biztosítékunk arra, hogy az illető hivatása körében a honvédelem érdekei iránt az ifjúságnak fogékonyságát és hazafias lelkesedését is fel fogja ébreszteni. Ebből a szempontból is kívánatos, hogy a néptanító ne mint egyszerű „póttartalékos" szolgáljon, hanem hosszabb ideig álljon a véderő rendelkezésére. Hogy azonban a néptanítóknak e hosszabb katonai szolgálata folytán a néptanítók sorában nagyobb mérvű hiány ne állhasson be, a javaslat 82. §-ában gondoskodás történt az iránt,, hogy a törvény hatálybalépésétől számítandó hét évi átmeneti idő alatt a néptanítók és tanítójelöltek besoroztatásuk estére kérelmökre a póttartalékba utaltassanak, ha oly vidékek iskoláinál vagy intézményeinél működnek, ahol a néptanítók sorában hiány mutatkozik. Ennek bővebb megokolását a 82. §-hoz szóló részletes indokolás tartalmazza. E helyütt a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minister úrtól nyert felvilágosítás alapján csak azt jelezhetem, hogy a tanítók egyévi önkéntesi szolgálata a rendelkezésre álló okleveles tanítók nagy száma miatt aligha fog tanitóhiányt eredményezni. A jelzett egyévi katonai szolgálatnak az a czélja, hogy a tanítókat és tanítójelölteket az ifjúság testi nevelésére előkészítse és képesítse. Épp ezért az ily tanítók katonai szolgálatuk alatt egységes és különleges kiképzésben fognak részesülni. Ez csak ugy érhető el könnyen, ha a jelzett elemek lehetőleg összpontositottan képeztetnek ! ki. Minthogy pedig rájuk nézve az egyévi tényleges szolgálat tulajdonképpen a paedagógiai kiképeztetés folytatásának tekintendő, erre a vallás- és közoktatásügyi ministernek is kellő befolyás biztosítandó, ami könnyebben elérhető akkor, I ha a tanterv megállapítása csupán a honvédelmi ministerrel egyetértöleg történik, mintha ahhoz még egy harmadik ! tényezőnek — a hadügyministernek •— a hozzájárulása is kikérendő volna. Erre való tekintettel az a rendelkezés vétetett fel a javaslatba, hogy a néptanítók és tanítójelöltek egyévi tényleges szolgálatukat a honvédségnél tartoznak teljesíteni. Minthogy azonban a honvédségnek ujonczjutaléka aránylag nem nagy, s az évenként elég nagy számban (jövőben előreláthatólag évenként körülbelül 1.000 fő) bevonuló néptanítók az ujonczjutalékra teljes ujonczként leendő beszámittatásuk esetén a honvédség ujonczjutalékát érzékenyen terhelnék, a javaslat az iránt is rendelkezik, hogy ezek az egyévi önkéntesként szolgáló néptanítók és tanítójelöltek az ujonczjutalékba be ne számíttassanak, mert mint póttartalékosok ma sem számittatnak be. , Az egyévi önkéntesség terén még egy igen jelentékeny könnyítést létesít a javaslat 21. §-ának az a rendelkezése, mely az egyévi önkéntességhez megkívántató tudományos képzettség megszerzésének végső időpontjául annak az évnek október l-jét állapítja meg, amelyre a jelölt besoroztatik. A ma érvényes törvény ezzel szemben a 25-ik §. első bekezdésének a) betűje alatt az említett évnek márczius elsejét határozza meg ily határidőül s ez alól csak a nyolcz osztályú középiskolákra és néhány magasabb rendű szaktanfolyamra nézve tesz kivételt. A javaslatnak ez a rendelkezése, mely az összes tekintetbe vehető intézetek végzett növendékeire nézve október l-jét tűzi ki végső határdőül, számos — az országgyűlésen és a sajtóban kifejezett — panaszt tesz tárgytalanná, és megszünteti azt a kétségtelenül nagy anomáliát, hogy azok, akik besoroztatásukkor már az illető nem nyolcz osztályú intézetnek (pl. valamely kereskedelmi iskolának) utolsó évfolyambeli növendékei voltak, sőt azt bevonulásukig el is végezték, három, illetőleg két évig tartoztak tényleg szolgálni azért, mert az általuk látogatott intézetet besoroztatásuk évének márczius 1-jéig ei nem végezték.