Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.

Irományszámok - 1910-277. Törvényjavaslat a honvédségről

158 277. szám. A mondottak megvilágítására még a következő részleteket említem föl: A gyalog századnak jelenleg rendszeresített békelétszáma, a tiszteket és a zászlóst nem számítva, 50 fő (közte rendszerint 2—3 továbbszolgáló altiszt), ujonchányada pedig 27—28 fő. Az újoncok bevonulása után ennélfogva századonként legföljebb 20 fő második évfolyambeli legénység marad (a rendszeresített 50 fő békelétszámból 28 újoncot és 2 továbbszolgáló altisztet, összesen tehát 30 főt levonva). A 20 emberből 1 szakács, 1 cipész, 1 szabó, 1 hangász és 4 tisztiszolga; ezenkívül 2 ember századügyeleti szolgálatban áll és esetleg 1—2 ember beteg, ugy, hogy a századnál tényleg csak mintegy 7—8 főnyi második évfolyambeli legénység (közte 5—6 altiszt és őrvezető) marad a kiképzésre és a szolgálat ellátására. Eme 7—8 főnyi legénységből néhány embert még szaktanfolyamokba és lóápolókúl stb. •kell elvezényelni, ugy, hogy a századnál másod éves ember jóformán alig marad. Hogy ily csekély számú kiképzett legénység mellett a szolgálat ellátásában, az újonc és csapatkiképzésben mily nehézségek merülnek fel, annak körülményes kifejtését ezek után mellőzhetőnek tartom. Föl kell mégis említenem azt, hogy a gyakorlatokhoz alig lehet századonként egy szakaszt, zászlóaljanként egy századot alakítani. Ebből az altisztek és a legénység részletes kiképzésére igen nagy kár származik, a tisztek pedig az annyira szükséges gyakorlati vezetésben kellőképen nem iskolázhatok. De szerfelett szenved ezáltal az általános kiképzés is, mert zászlóalj kötelékében csak több zászlóaljas helyőrségekben lehet gyakorolni, ezredkiképzésről pedig egyáltalában alig lehet szó. Ennek a rendszeres kiképzésnek hiányát különleges és költséges intézkedések, mint: összpontosítások, fegyvergyakorlatok stb. csak csekély mértékben pótolják. Mindezeken az ecsetelt bajokon csak ugy lehet segíteni, ha a gyalogszázadok békelétszámát legalább 80 főre emeljük. G—IV-hez. A parancsnokságok és törzsek létszámának rendezése, a gyalogszázadokat terhelő vezénylések szabályozása, munkásosztagok felállítása és a pótzászlóaljkeretek átszervezése. a) Létszámrendezések. A gyalogszázadok létszámának emelése egymagában még nem elegendő arra, hogy a gyalogság harckészültségét és kiképzését teljesen biztosítsa. A századok létszámemelésének t. i. csak akkor lesz üdvös hatása, ha gondoskodunk arról, hogy ez a létszám a századoknál tényleg meg is maradjon, azaz, ha azt elvezénylésekkel nem apasztjuk. E cél elérésére az ezred- és zászlóaljtörzsek, valamint a magasabb parancsnokságok, hatóságok és intézetek részére külön ujonchányadot kell megállapítani, egyúttal külön munkásosztagokat felállítani és a pótzászlóaljkereteket átszervezni. Ily módon a századok létszámának gyengítését elkerülhetjük. b) Munkásosztagok felállítása. Mint már a véderőről szóló törvényjavaslat általános indokolásában is kifejtettem, az ezredek hadialakulásaik számára nagymennyiségű raktárkészletet gondoznak. Eme készletek jókarban tartása és kezelése, továbbá a csapatok belső gazdasági ágai (laktanya-, lőtér- stb. munkálatok) sok elvezénylést kivannak. E célokra a közös hadseregnél külön munkásosztagok szerveztetnek. _Minthogy pedig a honvédség a népfölkelés készleteit is gondozza és a századok békelétszáma a jövőben is kisebb lesz, mint a közös hadseregbelieké : a munkásosztagok felállítása a honvédségnél is feltétlenül szükséges. A munkásosztagok létszáma a 3 zászlóaljas honvéd ezredeknél 27 fő, a 4 zászlóaljas közös hadseregbeli ezredeknél 33 fő lesz. c) Pótzászlóalj keretek átszervezése. A pótzászlóaljkeretek eddig teljesen be voltak olvasztva a kiegészítő parancsnokságokba. A közös hadsereg ezt a rendszert már több év előtt megszüntette s a pótzászlóalj-