Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
276. szám. 123 védség behívása megtörtént* — csak abban az esetben teszi kötelességévé a közös haderőhöz és a honvédséghez tartozó egyéneknek külön behívás bevárása nélkül a hazatérést, ha köztudomásúvá válik, „hogy az általános mozgósítás elrendeltetett". Ily esetben azonban nem elégszik meg a hazatéréssel, hanem a katonai rendeltetésüknek megfelelő bevonulást kívánja meg. E módosítás oka egyrészről a külföldön tartózkodóknak megkímélése attól, hogy részleges mozgósítás vagy hadi állományra emelés esetén szükség i nélkül is hazatérjenek; másrészről az ily hazatérések folytán az államkincstárt szükségtelenül terhelő utazási költségek megtérítésének elkerülése. A katonai rendeltetésnek megfelelő bevonulási kötelezettség megállapítását pedig az tette szükségessé, hogy a hazatérés egymagában nem biztosithatja azt, hogy a hazatérő csakugyan be is vonuljon oda, ahová bevonulnia kell. Az 57. §-hoz. A mai véderőtörvény 56. §-a taxatíve felsorolja a hadköteleseknek azokat a kategóriáit, kik háború esetében Ö Felsége engedelmével polgári alkalmazásukban meghagyhatok. Ez a felsorolás azonban nem volt kimerítő s fölmerült annak a szüksége, hogy katonai és közszolgálati érdekből a hadköteleseknek más kategóriái is hagyassanak meg alkal. mázasukban. i Minthogy ily taxativ felsorolást kimerítően készíteni nem is lehet, azt az általános elvet kellett kimondani, hogy a mozgósítás és a háború egész tartamára alkalmazásukban, illetőleg polgári hivatásukban mindazok meghagyhatok, akik a fegyveres erő vagy a közszolgálat fontos érdekeire való tekintettel hivatalaikban (alkalmaztatásukban), illetőleg polgári hivatásukban nélkülözhetetlenek. Annak a meghatározását azonban, hogy e kivétel mely hivatalokra stb. alkalmaztassák, czélszerünek látszott Ö Felségének fönntartani, az'egyes személyek fölmentését pedig a honvédelmi és hadügyi ministerek hatáskörébe utalni. Az utolsó bekezdés kétségtelenné teszi, hogy az első bekezdésben általánosságban megemlített és a mozgósítás és háború esetére a bevonulás alól fölmentett egyének akkor is fölmentethetők a bevonulás alól, ha a tartalék és a póttartalék kivételes tényleges szolgálatra, vagy a közös hadseregnek, hadi tengerészeinek vagy a honvédségnek hadiállományra való kiegészítésére hivatik be. A részletes intézkedéseket azonban itt is a hadügyi, illetőleg a honvédelmi ministerekre kellett bizni, nehogy az történjék meg, hogy a bevonulás alól azok is fölmentessenek, akiknek behivatása miatt rendeltetett el a hadiállományra emelés. IV. FEJEZET. Elbocsátások. Az 58. §-hoz. E szakasz taxatíve sorolja föl azokat az okokat, amelyek miatt a közös hadsereg vagy hadi tengerészet, avagy a honvédség kötelékéből elbocsátásnak helye lehet. Az egyes okok miatt való elbocsátás módját azután a következő szakaszok tárgyalják. Az 59. §-hoz. A törvényszabta szolgálati kötelezettség leteltét és így az ennek okából való elbocsátást szükséges volt általában valamely naptári naphoz, jelesen az év utolsó napjához kötni. Összefüggésben van ez a 41. §. 2. pontja utolsó bekezdésének avval a rendelkezésével, mely szerint a szolgálati idő minden szolgálati viszonyban annak az évnek deczember 31-én végződik, amelyben az illető szolgálati kötelezettség eltelt és a 46. §. első bekezdésével, mely szerint a tartalékba helyezés is e napon történik. E szabály alól kivételt állapítanak meg a többi bekezdések, jelesen : a tartalékos tiszteknek módot kell adni arra is, hogy a közös hadsereg,' haditengerészet vagy a honvédség kötelékében tiszti rendfokozatuk megtartásával a törvényszabta szolgálati időn tul is megmaradhassanak, de ezt kifejezett kérelmükhöz kell kötni. Az ilyen önként elvállalt szolgálati kötelezettség azonban nem érhet véget akkor, amikor az illetőnek tetszik, mert ez az állapot az ilyen tiszteknek stb. háború esetére való beosztását illuzóriussá tenné. Ki kellett tehát mondani azt is, hogy akik a fegyveres erő emiitett részei valamelyikének kötelékében megmaradtak, de azután elbocsátásukat kérik, ez az elbocsátás csak az illető év deczember 31-ével történhet meg. Az oly tényleges tisztekre és egyenlő állásúakra, kiknek törvényszabta szolgálati ideje már letelt, ily korlátozásnak a fentartása felesleges, mert tényleges tisztek csak kivételesen kérik elbocsátásukat és mondanak le pályájukról. A harmadik bekezdés tehát megengedi, hogy kérelmükre bármikor' elbocsáthatók legyenek. • .' 16*
