Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
276. szám. 105 d) valamely ipartanoda gépészeti műszaki' osztályának, vagy pedig a trieszti kereskedelmi és tengerészeti akadémián fennálló hajóépitészeti szaktanfolyamnak végzett növendékei és érettségi (vég-) bizonyitványnyal, illetőleg hajóépitészetre képesitő bizonyitványnyal birnak. A e) és d) alatt megjelölt kategóriákba tartozók aránylag igen nagy számban törekedtek a haditengerészeti szolgálatra, s igy a haditengerészet egyévi önkénteseinek számát túlságosan megnövelték. Ez pedig jelentékeny teher a haditengerészetre, mert minden egyévi önkéntes annak daczára, hogy 4 év helyett csak egy évig szolgál, a létszámba rendes ujonczként számíttatik be. Azonfelül az utolsó évek tapasztalatai szerint az ezekből az egyévi önkéntesekből lett, tartalékos gépészaltisztek teljesen képteleneknek bizonyultak a mozgósitás esetén reájuk háramló szolgálatnak teljesítésére. Azok a jelentékeny műszaki vívmányok, amelyek a haditengerészetben az utolsó évek alatt értékesíttettek, továbbá a modern hajókon elhelyezett és többnyire igen bonyolult összetételű gépek szinte lehetetlenné teszik azt, hogy az emiitett két kategóriába tartozó egyévi önkéntesek egy év alatt használható gépész- vagy villamosgépészaltisztekké kiképeztessenek. Az emiitett egyének többnyire csak elméleti ismeretekkel birnak. Azonban a legnagyobbfoku elméleti tudás sem képes azt a gyakorlati ügyességet pótolni, amelyre csak a gépüzemben való hosszabb és megszakítás nélkül való működés utján lehet szert tenni. A tényleges szolgálati év lejártával minden egyévi önkéntesnek' oly fokú katonai képzettséggel kell birnia, hogy az illető mozgósitás esetére különleges szakmájában teljes biztossággal legyen igénybevehető. A gépészeti szakmába tartozó egyévi önkéntesek ellenben a tényleges szolgálatot oly időben hagyják el, amikor szakszerű kiképeztetésük még koránt sincs befejezve. Ennek következtében az illetők mozgósításkor teljesen hasznavehetetlenek, mert a tényleges szolgálat alatt szerzett szerénymérvü gyakorlati ismereteiket időközben elfelejtették, katonai kiképeztetésük pedig oly csekély, hogy más irányban sem alkalmazhatók sikeresen. Hozzájárul ehhez még az a körülmény is, hogy igen kevés azoknak a műegyetemet végző, vagy ipariskolát végzett egyéneknek a száma, akik hivatásos életpályájukon valamely a hadihajók gépüzemével rokon szakmában dolgoznak. A haditengerészet tartalékában és a tengervédben ezidőszerint közel 1.000 főt tesz ki azoknak a gépész(vagy villamosgépész-) altiszteknek száma, akik tényleges szolgálati kötelezettségüknek mint egyévi önkéntesek tettek eleget. Ez a szám a teljes altiszti létszámnak körülbelül 45%-a. Miután ezek a fentebb megjelölt altisztek mozgósitás vagy háború esetére a reájuk háramló szolgálatot kellő hozzáértéssel ellátni nem képesek, a hajóraj egy részének hatályos működése egyidőre egyenesen veszélyeztetve volna. Az eddigi tapasztalatok azt is nyilvánvalóvá tették, hogy igen kevés egyévi önkéntes kéri gyakorlati szakismeretek szerzése czéljából a haditengerészethez való beosztatását. Egészen más, egyéni szempontok és érdekek sarkalják az illetőket, pl. a fegyvergyakorlatok alól való teljes mentesség, a tartalékos tiszti vizsga elmaradása, az állam költségén való szolgálás stb. stb. A műszaki téren mutatkozó nagyarányú haladás fokozódása esetén a viszonyoknak fentebb vázolt mostohasága még inkább növekedni fog. Ennek lehető elkerülése és a haditengerészet harezkészségének minden körülmények között való biztosítása volt a szülő oka annak az állásfoglalásnak, hogy a haditengerészet ezektől, a katonai szempontból alig használható egyévi önkéntesektől lehetőleg mentesittessék. Ezek ugyanis a jövőben a haditengerészetnél teljesítendő egyévi önkéntesi szolgálatra nem fognak igénynyel birni és ezt a kedvezményt ezentúl csak a megfelelő iskolai képzettséggel biró hivatásos tengerészek fogják élvezhetni (1. a 27. §-t). Miután azonban nagy jelentőségű érdekek kívánják azt, hogy az ország tanult ifjúsága a haditengerészetben való szolgálatból ki ne zárassék; miután továbbá szerfelett kívánatos az, hogy a műegyetemet végző, vagy valamely ipariskola gépészeti műszaki osztályát végzett egyéneknek alkalom nyujtassék arra, hogy katonai szolgálatuk alatt oly gépekkel foglalkozhassanak, amelyek megismerésére a polgári életben módjuk nincsen: a javaslat 28. §-a lehetőséget nyújt arra, hogy az ily ifjak a mai módozatoktól némileg eltéröleg ugyan, de mégis a haditengerészetnél szolgálhassanak és igy a gépüzem terén oly szakismeretekre tehessenek szert, amelyek a rendes hivatásos pályájukon való előhaladás szempontjából igen nagy értékűek. . . ; Ez a szakasz ugyanis akként rendelkezik, hogy az ily ifjak, akik egyébként az arczvonalbeli egyévi önkéntesség kedvezményében részesittettek, kérésükre a haditengerészethez beoszthatok; itt azonban — önkéntesi minőségük megtartása mellett—két évig tartoznak tényleg szolgálni. Ez a szolgálat az állam költségén teljesíttetik. A tényleges szolgálatnak két évre való kiterjesztése katonai szempontból feltétlenül szükséges, mert rövidebb időn belül lehetetlen ezeket az ifjakat gyakorlati szempontból is teljesen hasznavehető tartalékos gépész- (villamosgépész-) altisztekké kiképezni. Az illetők különben e kétévi tényleges szolgálatuk tartama alatt az egyévi önkénteseket egyébként megillető összes kedvezmények élvezetében megmaradnak. }•- •
