Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 221-275. sz.

Irományszámok - 1910-251. A közgazdasági bizottság jelentése a m. kir. kereskedelmi minister ur által 240. sz. alatt beadott "a szabadalmazható találmányoknak, a mintáknak és a védjegyeknek kiállitásokon való időleges oltalmáról" szóló törvényjavaslat tárgyában

186 251. szám. ' \ a melyek a szerződő felek bármelyikének területén rendezett hivatalos vagy hivatalosan elismert nemzetközi kiállításokon közszemlére kitétetnek«. Ámde mint méltóztatnak tudni, a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. t-czikkünk 3. §-ának 2. pontja világosan kimondja, hogy: »Nem tekintendő újnak (és igy a törvény 1. §-a szerint nem szabadalmazható) a találmány, ha az bejelentése idejében kiállítás útján oly ismeretessé vált, hogy a szakértők által használhatása lehetségessé váltn Tehát teljesen világos, hogy mig egyrészt egy régebben vállalt nemzetközi obligót kivan ezen törvényjavaslat beváltani, addig másrészt az idézett törvény vonatkozott pontjának az Unióba belépéssel reánk hárult kötelezettségekkel szembeni ellentétes voltát akarja eliminálni. S ugyan ezen eset áll az ipari mintákra, illetőleg azok oltalmára nézve is, melyekről az 1907. évi 107.709 keresk. ministeri rendelet 28. §-a intézkedik. Mert úgy méltóztassanak M. T. Ház a kérdést értelmezni, hogy a már idézett 1895. évi XXXVII. t.-czikkünk 3. §. u

2. pontja értelmében a már kiállitott tárgy vagy minta a kiállítás ténye által a törvényben követelt ujdonsági jellegét elveszti és mint ilyen nem szabadalmazható; a minek természetes következménye a még nem szabadalmazott találmányok, és mintáknak a kiállításokon való bemutatásátóli nagy fokú tartózkodása s a jelen törvényjavaslat éppen ezen óhajt segíteni és pedig két irányban akarja a védelmet biztosítani: 1. a kiállítás ujdonságrontó hatásának megszüntetésével: 2. a kiállított — azonos tárgyú — találmányra vagy mintára beadott bejelentés elsőbbségének védelme által más bejelentésekkel szemben. Ugyanis az időleges védelem — protection temporaire — ezélja nem valami pótszabadalom adása, hanem a szabadalmi védelem megszerzésének lehetővé tétele indokolt esetekben. És pedig azért használjuk ezen kifejezést: indokolt esetekben, mert a mi törvényjavaslatunk némi látszólagos ellentétben az Unió határozmányaival, nem különböztet meg hivatalos és hivatalosan elösmert kiállításokat — a mi egyrészt nagyon elasztikus fogalom, másrészt ennek ismérvét maga az Unió sem állapítja meg — hanem igen helyesen a kereskedelmi kormányra bízza annak megítélését, hogy mely kiállítások igényelhetik a jelzett előnyöket; ez által az esetleges zugkiállítások hason igényeinek eleve elejébe vágván. Végül hasonló előnyt kivan ezen törvényjavaslat biztosítani a találmányok és mintákon kivül — az Unió határozmányaihoz képest — a védjegyeknek is, de csakis azoknak, a melyek kiállitott tárgyakon alkalmazvák; vagyis ezeket csakis az illető árú tekintetében kívánja védeni. Ezen ujdonságrontó hatást tehát ki kell küszöbölnünk a szabadalmazást kizáró okok közül a fentieken kivül azon czélból is, hogy kiállításainknak jelentőségét és hasznosságát ez által is emeljük. A német törvényhozás ezen kérdésben is elől járt; mert már az 1904. évi márczius hó 23-án meghozott törvényében intézkedett ennek rendezése felől, felfogván nagy horderejét. S nálunk annál sürgősebb ezen javaslatnak törvénynyé válása, mert a f. é. május havában vás- és gépipari újdonságokból és szabadalmakból egy remélhetőleg számottevő nemzetközi kiállítás rendeztetik; nemkülönben figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a turini nemzetközi ipari és mezőgazdasági kiállítás már a jövő hó végén megnyílik. E pontnál nem akarjuk figyelmen kivül hagyni a »Szabadalmi Közlöny« f. évi 6. számában »Az iparjogi nemzetközi oltalom« czím alatt megjelent azon közleményt, mely máris oda czéloz, hogy miután nálunk a kiállítási oltalom még