Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 221-275. sz.
Irományszámok - 1910-245. A munkásügyi bizottság jelentése az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról szóló 196. számú törvényjavaslatról
245. szám. 163 múlt ködfátyolképein való csendes merengés. A törvényhozó kötelessége nyitott szemmel járni' a változó világ ösvényein és a változó világ gazdasági életéhez idomuló társadalom törvényszerűségét felismerve, azokat a szociális igazságokat kutatni, a melyek élő valósággá tehetők. Ilyen sociális igazság az, hogy ma már nem lehet a nőt t djesen visszavezetni a családba, mert hiszen mindenütt, különösen nagy ipari városokban van egy el sem helyezhető nőfölösleg, ezenkivül pedig a nagyipari élet sem nélkülözheti a női munkaerőt. Arra kell tehát törekednünk, hogy a nagyipari élet káros hatásaitól megóvjuk ezeket a női munkásokat, a kiknek az egészségétől függ a jövő generácziók sorsa és igy az emberiség jövője is. Ezt a czélt szolgálja a jelen törvényjavaslat. A benne rejlő szocziáhs igazságot olyan határok között érvényesiti, a melyek megfelelnek a mi gazdasági életünk kereteinek. Nem megy tovább a berni egyezmény határozatain, de intencziójának érvényt szerez még ott is, a hol a szigorú törvén\ magyarázat fegyverével lehetséges volna kisiklani igazi akaratának a teljesítése elől. Egy pontban még az egyezménynél is liberálisabb, mert nem él azzal a joggal, a melyet az egyezmény az átmenet stádiumában levő nemzeteknek engedélyez: a 11 órai éjjeli munkaszünetet egyszerre megvalósítja, mert »átmenetre. az indokolás szerint ipari viszoi.yainK között nincsen szükség. Az indokolásban közölt statisztikából megállapíthatjuk, hogy a javaslat leginkább azokban az iparágakban alkalmazott nőket védi, amelyekben a női munka Ügyességénél; finomságánál fogva féríírnunkával alig vagy éppen nem helyettesíthető. Nagy megnyugvást kelthet ez azokban, a kik e törvényjavaslatban a nők keresetképességének a csökkentését látják. A nők munkához való jogát tagadni annyi volna, mint szemet hunyni egy évszázad fejlődésének minden eredménye előtt és behunyt szemmel visszaálmodni rég letűnt korszak emlékét. A női munkaerő védelme a legerősebb biztosíték arra nézve, hogy a nők munkához való jogukkal élni is tudjanak. Bölcs mérsékletet és a magyar közgazdasági élet viszonyainak helyes mér legelését mutatja a törvényjavaslat, a mikor a nők védelmét a kisiparra és az otthon-munkára nem terjeszti ki. A kereskedelmi minister ur maga is jelzi, hogy ez a javaslat, egy fejlődési fázis a magyar szociálpolitika alkotásainak a sorozatában. A javaslat nyomán szerzett tapasztalatok útmutatóul fognak szolgálni a jövő alkotásaiban A fejlődés egyik előrehaladottabb stádiuma mindenesetre az otthon-munka védelme lesz, a mely egyike a modern szocziálpohtika legnehezebben megoldható kérdéseinek Megjegyezzük, hogy a törvényjavaslat 14. §-ában statuált kivételes határidő azokra a czukorgyárakra is vonatkozik, a melyekben nyeróczukorgyártáson kívül finomítás is történik, tehát a jelenleg fennálló valamennyi czukorgyárra; a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseinek életbe léptetési határidejéül a bizottság 1912 január 1-ét állapította meg. E szakasz .rendelkezése a gyapjú , fonó- és íésülőiparvállalatokra is kiterjed. A hírlapkiadó vállalat természetesen nem esik e törvény rendelkezései alá. A törvényjavaslatot a tisztelt Háznak elfogadásra ajánljuk. Kelt Budapesten, a munkásügyi bizottság 1911. évi márczius hó 21-én tartott ülésében. Hegedűs Kálmán s. k., Búr béli/ Lajos s. k., a munkásügyi bizottság előadója. a munkásügyi bizottság elnöke. 21*
