Képviselőházi irományok, 1910. VIII. kötet • 196-220. sz.
Irományszámok - 1910-199. Törvényjavaslat a leánykereskedés elnyomása végett Párizsban létrejött nemzetközi egyezmény és a hozzá tartozó zárójegyzőkönyv becikkelyezése tárgyában
199. szám. 47 léten 1910. évi május hó 4-én aláíratta és azt az utólagos aláírásra 1910. évi július hó 31-éig nyitva tartott időben június hó 28-án Ő Felsége meghatalmazottai Magyarország részéről is aláirtak. Az egyezmény ratifikálása még csak ezután fog megtörténni. Ezt a nemzetközi egyezményt van szerencsém a hozzá tartozó zárójegyzőkönyvvel együtt törvényjavaslatba foglalva az ország törvényei közé iktatása végett bemutatni, kérve a törvényjavaslat elfogadását. Egyben az ügyre vonatkozólag még a következőket jegyzem meg : Az egyezmény 1. és 2. cikke kapcsolatban a zárójegyzőkönyv B) pontjával meghatározzák azokat a cselekményeket, amelyeket a szerződő államoknak a 3. cikk értelmében a leánykereskedés elnyomása végett mindenesetre büntetés alá kell vonniok, még ha az illető cselekmény egyes tényálladóki elemei különböző országok területén valósultak is meg. Ez utóbbi körülménynek külön kiemelését, a cselekménynek ilyenkor fennforgó speciálisan nemzetközi jellege, és az az érdek tette indokolttá és szükségessé, hogy az egyes tényálladóki elemek megoszlása több ország területén a cselekmény üldözését esetleg kétségessé ne tehesse. A mi a magyar szent korona országainak azt a területét illeti, ahol a bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntetőtörvénykönyv (1878 : V. t.-c.) hatályban van, a fennálló jog nagyban és egészben máris megfelel az egyezmény rendelkezéseinek. Következménye az annak, hogy amikor a magyar törvényhozás az 1908 : XXXVI. t.-c. megalkotásával az emiitett büntetőtörvénykönyvet, különösen a kerítésre vonatkozó részében is revízió alá vette, megfelelő tekintettel volt az 1902. évi egyezménytervezet határozmánvaira. (v. ö. az 1908 : XXXVI. t.-c. 43—47. §.-aival.) Horvát-Sziavonországokban — az egyezmény 3. cikkéhez képest — az autonóm jogalkotás tényezőinek lesz a feladata az ott érvényben levő anyagi büntető jogszabályokat az egyzmónj^ 1. és 2. cikkével összhangba hozni. Az egyezmény 4. cikke a szerződő államok kölcsönös tájékoztatásának érdekében azt a célszerű rendelkezést tartalmazza, hogy kölcsönösen közölni fogják egymással az egyezmény tárgyára vonatkozó törvényeiket. Az egyezmón}' 5. cikke első bekezdése szerint az előbb emiitett bűncselekmények miatt közvetlenül az egyezmény erejénél fogva kiadatásnak lesz helye, a szerződő felek között a kiadatásra nézve fennálló szerződések határozmányainak megfelelő alkalmazásával. Az 5. cikk második bekezdése azt az esetet tartja szem előtt, amikor valamely államnak (mint pl. Belgiumnak) törvényhozása előre és általánosságban állást foglalt arra nézve, hogy milyen cselekmények miatt legyen helye kiadatásnak. (Autonóm kiadatási törvény.) A 6. cikk az egyezmény hatálya alá eső bűncselekmények miatt inditott eljárásban a kölcsönös jogsegély igénybe vételénél követendő eljárást szabályozza, ennek az eljárásnak lehető gyorsitása és egyszerűsítése érdekében. A megkereséseknek büntető ügyekben túlnyomóan alkalmazott diplomáciai úton való közvetítése mellett a 6. cikk az érintkezés további módjakónt még a konzuli közvetítésnek a polgári eljárásban széles klrben szabállyá tett módját (az 1909 : XIV. t.-cikkbe iktatott 1905. évi július hó 17-én kelt hágai egyezmény 9. cikke), valamint a bíróságok közvetlen érintkezését emliti. Mindegyik szerződő fél maga fogja meghatározni azt, hogy e három mód melyikén vagy közülük mely több módon küldhetők át saját hatóságaihoz a többi szerződő államból a megkeresések, ami mellett mindegyik állam eermészetesen más-más érintkezési módot is ielölhet meg az egyes szerződő
