Képviselőházi irományok, 1910. VIII. kötet • 196-220. sz.

Irományszámok - 1910-196. Törvényjavaslat az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról

14 196. szám. éjjeli munkaszünet kezdetét és végét, természetszerűleg figyelembe véve a feltétlen tilalmi időt, saját üzemének speciális viszonyai ós szükségletei alapján megállapítsa. A munkaszünet kezdete ós vége tekintetében igy, miután az éjjeli feltótlen tilalmi idő 7 óra, 4 órás eltolódások állhatnak be, melyeket a munkaadó saját üzeme termelési viszonyainak megfelelőleg kihasználhat. A 11 órai éjjeli munkaszünet meghatározása iránt a gyári munkarendben, illetőleg a munkaidőt szabályozó rendtartásban (9. §.) kell intézkedni. Ez összhangban van az ipartörvény 113. §-ával, mely törvényszakasz már általában is kötelezettséget állapit meg arra nézve, hogy a munkarendben a munkaidő tartamát, tehát természetszerűleg annak kezdetét ós végét is jelezni kell. A törvényjavaslatnak a nőmunkások védelmére vonatkozó intézkedései, az 1Í108. évi LIII. t -ez.-be iktatott egyezménynek megfelelőleg csupán azokra a vállalatokra nyernek alkalmazást, a melyek rendszerint tiznél több munkást foglalkoztatnak; a kisipari üzemek női alkalmazottaira tehát a berni egyezményből folyó védelem nem terjed ki. Az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről szóló 1893. XXVIII. törvényezikk az iparfelügyelők vizsgálatának ós ellenőrzésének azokat az erőgép nélkül dolgozó ipartelepeket veti alá, melyek rendszerint 20 munkást foglalkoztatnak; minthogy azonban ugyan annak a törvénynek 15. és 17. §-a az iparfelügyelői ellenőrzést azokra az üzemekre is kiterjeszti, melyekben erőgép van alkalmazásban, vagy a melyeknek üzeme ártalmas vagy veszélyes, habár az alkalmazott munkások száma a 20-nál kevesebb is, a 19. §. értelmében pedig a szóban forgó törvény hatálya minden feltétel nélkül minden ipari üzemre kiterjeszthető, az 1893: XXVIII t.-cz. a törvényjavaslatnál szélesebb körben intézkedik a munkásvédelemről. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907 : XIX. törvényezikk 25. ós 37. §-a pedig ötben állapitja meg azt a legnagyobb munkáslétszámot, a meddig az e szakaszokban megállapított kedvezmények a kisiparnak biztosittatnak. Nem szenved kétséget, hogy a nőmunkások védelmének szükséges volta nem függ az egyes ipartelepek munkáslétszám ínak nagyobb vagy kisebb voltától, sok más állam törvényhozása a munkáslétszámon alapuló ezt a mesterséges és különben is csak a végrehajthatóság szempontjából figyelembe jövő korlátozást mindinkább mellőzi is. Mindazonáltal nem látszik czélszerűnek a berni egyezményben foglalt határokon mindjárt kezdetben túlmenni, hanem megfelelőbb eljárásnak tartom a törvényjavaslatban foglalt védelmet később, ha annak szükségét és czólszerűsógót a tapasztalás igazolta, kiterjeszteni. A törvényjavaslat 1. §-a jelöli meg azokat az iparágakat, a melyekre a törvényjavaslat hatálya kiterjed. Ez a rendelkezés az 1908. LIII. törvény czikkbe iktatott egyezmény első czikkének felel meg. Az egyezményben nincs közelebbi meghatározás arra nézve, hogy minő üzemeket kell az ipari vállalatok fogalma alatt érteni, miután a szerződő államok különböző ipari jogrendszerei mellett a szerződő államok mindegyikére nézve egyformán érvényes általános meghatározást nem lehet megállapítani. Az egyezmény tehát a szerződő államok mindegyikének különkülön feladatává teszi azt, hogy az egyezmény alá tartozó ipari vállalatok közeiebi meghatározása iránt saját törvényhozásaik utján intézkedjenek, a mellett a kölcsönös ellenőrzési jogkör mellett, a melynek a lehetősége a szer-