Képviselőházi irományok, 1910. VIII. kötet • 196-220. sz.
Irományszámok - 1910-196. Törvényjavaslat az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról
12 196. szám. enyvgyártás 14, gyertya-, szappan- és illatszergyártás 5, nyomdaipar 112, összesen tehát 2218 nővel. Az emiitett gyáripari üzemi és munkásstatisztika nem ad felvilágosítást arra a további kérdésre, hogy a gyáriparban alkalmazott nők iparágankint és üzemenkint mily nappali és a hol éjjeli munkára is alkalmazzák őket, mily éjjeli munkaidővel dolgoznak. Némi tájékozást nyerünk azonban e tekintetben is az ipartörvény módositásához készült anyaggyüj te menynek a statisztikát tartalmazó X. kötetéből, mely szerint ugyanis a statisztikai felvétel alapjául vett 2.087 gyáripari telep közül nőket is foglalkoztató 1.337 telep közt a 16 éven felül levő nŐK nappali munkaideje kitett 8 órát 7, 9 órát 16, 9»/a órát 10, 10 órát 28, lO 1 /* órát 57, 11 órát 239, lH/a órát 54, 12 órát 549, és 12 óránál többet 377 telepen; az éjjel is foglalkoztatott nők éjjeli munkaideje pedig kitett 8 órát egyrészt 5 telep, másrészt 51 nő, 9 órát 6 telep és 9 nő, 10 órát 17 telep és 723 nő, 11 órát 9 telep és 31 nő, végül 12 órát 48 telep ós 1.466 nő tekintetében. Kitűnik ezekből, hogy a berni egyezménynek, illetve az annak végrehajtására készült, ezúttal előterjesztett törvényjavaslatnak az a rendelkezése, mely a nők éjjeli munkaszünetét rendszerint 11 órában és igy nappali munkaidejét közvetve legfölebb 13 órában állapitja meg, a nappali munkaidő tekintetében az emiitett statisztika szerint nőket is foglalkoztató 1.337 telep közül egyáltalában nem érint 960 telepet, de nem érinti feltétlenül a többi 377 telepet sem, a mennyiben ugyanis a törvényjavaslat a nők napi munkaidejét bizonyos esetekben egyáltalán nem korlátozza (5. §.), más esetekben pedig annak kiterjesztését 14 óráig is megengedi (3. és 4. §.). Lényegesebb változást jelent azonban a berni egyezmény és annak alapján ez a törvényjavaslat arra az előbb emiitett statisztika szerinti 85 gyári telepre, melyek nőket, e statisztika szerint 2.280-t eddig éjjel is foglalkoztattak, a mennyiben ugyanis a törvényben megállapitott kivételtől (4. és 14. %.) eltekintve, jövőre ez csak a legsürgősebb szükség esetében lesz megengedve. (5. §.). Mint az előadottakból kitűnik, a most előterjesztett törvényjavaslat szorosan alkalmazkodik a berni egyezménynek rendelkezéseihez, nem tesz egyebet, mint biztositja az ipari munkára kényszerült munkásnőnek éjjeli pihenőjét a védelemnek ama szerény keretében, melyet a nemzetközi egyezmény mint a humanismus védelmében egyetemlegességet érző művelt nemzetek közmeggyőződósének szüleménye, közkötelezően előir. Nem követjük tehát azuttal az előrehaladottabb államok példáját, melyek a munkásnővédelem terén messze túlnőttek már a berni egyezmény szerény keretein, melyek nemcsak éjjeli pihenőjót biztositották a nőnek, hanem nappali munkaidejének korlátozásával biztosítják neki azt is, hogy eleget tehessen természetes hivatásának : anya és feleség is lehessen és melyek végül a nő gyengébb szervezete, védtelenebb társadalmi helyzete által indokolt törvényi szabályoknak egész rendszerét állapítják meg a nő testi épségének, egészségének és erkölcsének megóvására. Nem terjeszkedik ki e törvényjavaslat az előrehaladottabb államokban a nővédelemmel mindenhol szoros kapcsolatba állított gyermek- és ifjú munkásvódelemre sem. De nem azért mintha kétség férhetne ahhoz, hogy a nő- és gyermekvédő törvényhozásnak az eddigieknél szélesebb alapokra való helyezése szükséges nálunk is. Hiszen a nővédelem terén ezzel a törvényjavaslattal tett elsó lépés maga is reáutal már a gyermek ós ifjúkorú munkásoknak fokozottabb védelmére, hacsak nem akarjuk, a mint nem akarhatjuk azt, hogy a nőket, ott ahol alkalmazásuk már e törvény folytán is az eddiginél kevésbbé kényelmessé válik, gyermek- és ifjúmunkásokkal
