Képviselőházi irományok, 1910. VIII. kötet • 196-220. sz.
Irományszámok - 1910-196. Törvényjavaslat az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról
196. szám. 9 munkásvédelmet életbe léptessük s igy teljes mértékben érvényesülhetnek azok a tárgyi szempontok, melyek a nők éjjeli foglalkoztatása ellen és az ennek megakadályozására szolgáló törvényi tilalom mellett szólnak. Tapasztalati tény az, hogy maguktól a nőmunkásoktól helyzetüknek javitását önsegély utján várni nem lehet. Már pedig a gazdasági és szocziális erők szabad érvényesülése esetében a nőmunkásoknak ipari munkával való túlterhelése igen nagy veszélylyel jár, elsősorban magukra a munkásnőkre és közvetve a családra és még tovább az egész társadalomra. Az állami beavatkozás szükségének mérlegelésénél nem hagyható figyelmen kivül, hogy a nők fizikai munkabírása korlátoltabb a férfiakénál és hogy az iparban teljesített munkán kivül rájuk nehezedik a háztartásnak, a gyermek gondozásának, nevelésének munkája is. Az ipari munkával való túlterhelés csak annak a feladatnak rovására történhetik, melyet a fajfentartás, a családi élet ápolása ós az ezekhez fűződő nagy nemzeti érdet követel meg a nőtől. A munkában túlságosan lecsigázott anya csak satnya nemzedéknek adhat életet, a munkásosztály családi életének, a munkás háztartása, otthona körül a nő által teljesítendő feladatoknak elhanyagolása pedig nemcsak a munkás jólétének legelemibb feltételeit semmisiti meg, hanem az erkölcsöknek oly eldurvulására vezet, mely nemcsak a közvetlenül érdekelt munkásokat, hanem a nemzetet is súlyos veszélylyel fenyegeti. A munkás háztartásához, családi életéhez fűződő ez a nagy érdek magyarázza meg éppen azt, hogy a külföldi tövényhozásokban sűrűn találkozunk oly rendelkezésekkel, melyek a háztartást is vezető nőket, vasár- és ünnepnapok előestéin még az egyébként szintén korlátozott köznapi munkaidőnél is csak rövidebb ideig engedik az iparban foglalkoztatni. Ezekkel a fontos érdekekkel szemben nem állanak meg azok az érvek, melyek a termelés érdekeinek vagy az ipari munkára utalt nők keresetének veszélyeztetésére utalnak. Azokban az államokban, melyek a nők munkaidejét még a berni egyezmény létrejötte előtt, tehát a nemzetközi versenyre való tekintet nélkül korlátozták, azt tapasztalták, hogy a nők munkaidejének korlátozása nemhogy csökkentette, hanem előmozdította munkájuk termelékenységét. A humanitás szempontjain kivül ez a tapasztalás is hozzájárult ahhoz, hogy ezek az államok az első tartózkodó kísérletek után rövid időközökben leszállították a nők munkaidejét. így törtónt ez Nagy-Britanniában, hol 1833-ban állapították meg először a fonó- és szövőipari vállalatokban alkalmazott nőmunkások napi munkaidejének maximumát, és pedig tizenkét órában, de már 1847-ben leszállították azt tizenegy órára és három év múlva, 1850-ben leszállították azt további egy órával tiz órára. így a Németbirodalomban is, a hol az 1891. évi törvény a nők napi munkaidejét tizenegy órában, vasárnap ós ünnepnap előtti napokon tiz órában állapitotta meg ós a hol már az 1900. évi törvény azt tiz órára, vasár- és ünnepnapok előtti napokon nyolcz órára korlátozta. A nőmunkások munkaidejének korlátozása nem csökkenti keresetüket sem. Vannak ugyanis iparágak, melyek egyáltalán nem nélkülözhetik a női munkaerőt, mert a végzett munka az azáltal igényelt sajátlagos kézügyességnél vagy ízlésnél fogva csakis nők által végezhetők; számításba kell továbbá venni, hogy a munka folytonosságának biztosítása szempontjából a munkaadóra a békésebb, igénytelenebb női munkaerőnek alkalmazása előnyösebb a fórfimunkásnál, mind oly szempont, mely munkaidejének leszállítása esetében is kizárja a nőinek férfi munkaerővel való helyettesítését. Egyébként a Képvh. ir'omány, 1910—1915. VIII. kötet. 2
