Képviselőházi irományok, 1910. VII. kötet • 150-195., XX-XXX. sz.

Irományszámok - 1910-151. A közgazdasági bizottság jelentése a Szerbiával 1910. évi julius hó 14/27-én kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezésére vonatkozó 133. számú törvényjavaslatról

80 151. szám. kormányt arra kényszeritették, hogy ezen ideiglenesen életbeléptetett szerződéses megállapodás visszavonatott és újra az 1908. év előtti áldatlan helyzetbe kerültünk. így alakulván a viszonyok, mi ismét eltiltottuk Szerbiának állati nyersterményei behozatalát és átvitelét, viszont Szerbia velünk szemben maximális vámtételeit alkalmazta. Ez súlyos csapást mért kereskedelmünkre, mert mig mi maximális vámtételekkel lettünk megterhelve, addig Szerbia a vele szerződéses viszonyban élő külföldi államoknak új minimális vámtételeket adott és ez által a verseny a mi kereskedelmünk részére csaknem lehetetlenné volt téve. Nem volt ez formai vámháború, de eredményeiben ezzel csaknem egyenértékű. Hogy mit jelentett ez a mi kiviteli forgalmunkra, mutatja az a körülmény, hogy mig mi 1906-ban 22 millió koronával vettünk részt Szerbiába való bevitelnél, addig 1909-ben visszaestünk 17 millió koronára. Ilyen nagy mértékben vesztettünk tért Szerbiában, a mely teret Németország, Francziaország, Belgium és Olaszország foglalta el. Ennek a kellemetlen kereskedelmi viszonynak hatása azután még abban is megnyilatkozott, miszerint a velünk szemben alkalmazott magas vámok mellett Szerbiában több irányú, éppen a mi kereskedelmünkre fontossággal biró jelentékeny ipar fejlődésnek indult, mint a húsfeldolgozó-ipar, sör-, malom-, durvább textil, len, üvegipar. Ez volt a helyzet az új — tárgyalás alatt lévő — szerződós megkötése idejében és a fentieknek figyelembe vételével, nagyon helyesen járt el a kormány, a mikor jelen szerződés megkötésével biztositani akarja újra azon kereskedelmi ós forgalmi előnyöket Magyarország részére 1917-ig, mely előnyök biztosítása kereskedelmi és forgalmi viszonylatainkban hivatva lenne a régi hasznos helyzetet, ha nem is egész terjedelmében, de jelentékeny részben, részünkre visszahódítani. A szerződés a legnagyobb kedvezmény alapján köttetett meg és nagy részben az 1908-ban megállapított tarifa tóteleit foglalja magában és habár védelmet igyekszik nyújtani némi részben a Szerbiában időközben létesült gyáriparnak, mégis reményünk lehet arra, hogy Szerbiában a vezető szerepet a bevitelben visszafogjuk nyerni. Ezen reményünkre jogot ad azon körülmény, hogy Szerbia piacza mégis hozzánk esik a legközelebb; hogy a régi kereskedelmi összeköttetések felújítása nem fog nagy nehézségekkel járni; hogy az ottani ipari és kereskedelmi igényeket és szokásokat a mi kereskedőink igen jól ismerik és hogy nagyban és egészben a mi kereskedőink által nyújtott hitelfeltételek rendesen kedvezőbbek szoktak lenni, a nyugati velünk versenyző államok hitelénél. Szerbia nyerstermelő állam lévén, a mi részünkről nyújtott kedvezmények természetszerűen e téren mozognak. A magyar állattenyésztésnek némi áldozatot kell hoznia azon engedményekben, a melyeket Szerbia behozatalának nyújtunk, de a nyújtott kedvezmény olyan minimális, a mely állattenyésztésünket semmi irányban nem veszélyezteti, mert hiszen egészben csak 15.000' darab szarvasmarhának ós 50.000 darab sertésnek vágott állapotban való behozatalára adatik meg a jog, megjelölt belépő állomásokon, megjelölt 24 fogyasztási piaczra. Ez a mennyiség, a melyet a jelen szerződés Szerbia hozzánk való behozatalának biztosit, kevesebb, mint az 1908 iki szerződósben megállapított állatmennyiség, mert akkor 35.000 darab szarvasmarha ós 70.000 darab sertés behozatalára való jog állapíttatott meg és elenyésző csekély az 1905-ben engedélyezett mennyiséghez, a mikor 72.000 darab szarvasmarha és 112.000 darab sertés volt élő állapotban behozható. Hogy állattenyésztésünket a jelen szerződésben tett engedmények nem vészé-