Képviselőházi irományok, 1910. VII. kötet • 150-195., XX-XXX. sz.
Irományszámok - 1910-151. A közgazdasági bizottság jelentése a Szerbiával 1910. évi julius hó 14/27-én kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezésére vonatkozó 133. számú törvényjavaslatról
76 151. szám. ez a szilva és a szilvaíz némi vámmérséklésén kivül kizárólag a behozni engedélyezett husmennyiségben és a szükséges óvrendszabályok megtartásával a husátvitel megengedésében rejlik. Az 1908-ik évi szerződés még 35.000 darab szarvasmarha és 70 000 darab sertés húsának behozatalát engedélyezte Szerbiának. Miután azon kontingens nagy része, mely iránt Magyarország és Ausztria kormánya egymás között megegyezett, már a Romániának engedélyezett husmennyiség által consummáltatott, lehetetlen volt Szerbiának oly mennyiséget, adni mint a minő neki az' 1908-iki szerződésben engedélyeztetett. Behozhatja e szerződés értelmében 15.000 darab szarvasmarhának és 50.000 darab sertésnek húsát. Ezen husbehozatal módozatait illetőleg is az állategészségügyi szempontok a lehető legteljesebb mérvben érvényesültek. Élő állatok behozatala és átvitele elvileg ki van zárva. Gondoskodás történik minden lehető biztositókról ragadós állati betegségek behurozolása ellen. A keleti marhavész esetének előfordulása Szerbiában vagy valamely más veszélyes állatbetegségnek nagyobbmórvű fellépése vagy ha minden elővigyázat daczára valamely ragadós betegség behurczoltatott volna, jogot ad a husformában engedélyezett állatbehozatal teljes eltiltására. Ép ugy, mint Romániából, Szerbiából is csak bizonyos nóvszerint megállapitott fogyasztási piaczókra szabad a húst behozni. A fizetendő vám ugyanaz, mint a mely az 1908-iki szerződésben ós az időközben létrejött román szerződósben meg van állapitva. Hogy a Szerbiának engedélyezett állatkontingens a magyar állattenyésztés fejlődésót nem fogja akadályozni, annak igazolására elégséges utalni a mennyiség aránylag csekély voltára, arra, hogy egyáltalában nem bizonyos, hogy módjában lesz-e Szerbiának a kedvezményt teljes mértékben kihasználni, mit az 1908-iki szerződés hét havi érvénybenléte alatt szerzett tapasztalatok igazolnak ós végre még arra a fontos körülményre is, hogy még ha sikerülne is a húsárakra némileg mérséklő hatást gyakorolni, ez végeredményében talán állattenyésztésünk igazi maradandó érdekei szempontjából nem volna káros hatással. Semmi ok sincs tehát állattenyésztésünk érdekeit a Szerbiának engedélyezett husbehozatal hatásától félteni, már csak azért sem, mert a húsárak alakulása szempontjából ettől valami nagy hatást nem igen várhatunk. A husdrágaság kérdése az, melylyel ma a közvélemény eminenter foglalkozik és e kérdés beható megbeszélése tág teret foglalt el a bizottság tárgyalásai során is. A hus drágasága nem egy izolált jelenség. Az egész vonalon minden mezőgazdasági és ipartermék, lakás és munkabér, szükségleti ós fényűzési czikk egyaránt megdrágult. Az összes drágulások között talán a húsnak drágasága a legmúlóbb jelenség és félig-meddig kedvező takarmánytermés melleit czéltudatos intézkedések segitségével önmagában fogja megtalálni k orrektivumát. A hús drágasága nem mondható oly mérvűnek és oly állandó jellegűnek, hogy igazolhatná azt a követelést, hogy a keleti határok az élő állatbehozatal számára megnyittassanak. A drágaság sehol sem oly szembeötlő, sehol nem oly közvetlenül érezhető, mintha az a háztartás napi szükségletét képező czikkekben jelentkezik. De ettől megtévesztetni és egy múló jelenség orvoslása kedveért közgazdaságunkra maradandóan káros befolyást gyakorló intézkedések megtételére magunkat elragadtatni nem szabad. A húsárak képződésében kétségtelenül tapasztalhatunk egy állandó fokozatos emelkedést, de úgy a főváros által közzétett árkimutatásokból, valamint Wien város Marktamtjának élelmi czikk árkimutatásából, mely utóbbi az i \
