Képviselőházi irományok, 1910. VI. kötet • 133-149., XVII-XIX. sz.

Irományszámok - 1910-XVII. Törvényjavaslat a polgári perrendtartásról

XVII. szám. 441 3Ö9. §. A kihallgatás után a tanú előtt vallomását a jegyzőkönyvből fel kell olvasni és ennek megtörténtét a jegyzőkönyvbe fel kell venni. A jegyzőkönyvet a tanú megjegyzései alapján ki kell egészíteni és ki kell igazítani. A járásbírósági eljárásban vallomását a tanú aláírja. Ha a tanú az aláírási megtagadja, ezt az ok megjelölésével a jegyzőkönyvben meg kell jegyezni. A kiküldött ós a megkeresett bíró előtti eljárásban a 251. §. alkalmazandó. 310. §. A tanukat vallomásuk felolvasása illetőleg aláírása után egyenkint meg kell esketni. Az esküt arra kell letenni, hogy a tanú legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat ós csak az igazat mondotta és hogy abból semmit sem hallgatott el. Az eskü ezekkel a szavakkal kezdődik: »Esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre« és ezekkel a szavakkal végződik: »Isten engem úgy segéljen«. , Aki azt állítja, hogy az eskü vallási meggyőződésével ellenkezik, eskü helyett ünnepélyes fogadással erősíti meg vallomását. A fogadás ezekkel a szavakkal kezdődik: »Becsületemre ós lelkiismeretemre fogadom«. A bíró azzal a tanúval, akit a perben ismételten vagy pótlólag hallgatnak ki, a későbbi vallomást ismételt megesketés helyett a már letett esküre való hivatkozással erősittetheti meg. Ez a megerősítés az eskü hatályával bír. 311. §. A tanú az esküt rendszerint élőszóval, a felolvasott esküminta utánmondásával teszi le és ez alatt jobb kezét szivén tartja. A némák ós a siketnémák, ha irni és olvasni tudnak, az esküt szövegének aláírásával teszik le, az ilyen siket tanuk pedig a velük közlött esküszöveget felolvassák. Ha pedig a siketek, a némák és a siketnémák irni vagy olvasni nem tudnak, előre megesketett tolmács közreműködésével jelbeszéddel esküsznek. 312. §. A tanú megesketését mellőzni kell: 1. ha kihallgatásakor életének tizennegyedik évét még be nem töltötte, vagy ha értelme fejletlenségénél vagy gyengeségénél fogva az eskü jelentőségéről kellő fogalma nincs; 2. ha elmebeli vagy testi fogyatkozásánál fogva a valóságot meg nem tudhatta vagy közölni nem képes; 3. ha a tanú hamis tanúzásért vagy hamis esküért jogerősen el volt ítélve, habár büntetését kiállotta; Képvh. iromány. 1910^—1915. VI. kötet. 56