Képviselőházi irományok, 1910. VI. kötet • 133-149., XVII-XIX. sz.

Irományszámok - 1910-148. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése a folyékony és gáznemű bitumenekről szóló 84. sz. törvényjavaslat tárgyában

148. szám. B49 A mi a tervezett monopólium indokait közelebbről illeti, a bizottság helytállóknak ismerte föl a ministeri indokolásban foglaltakat, nevezetesen pedig helyesnek a pénzügyminister ama kifejezett szándékát, hogy az új bányamonopoliumot — természetesen a helyes pénzügyi tekintetek elejtése nélkül — első sorban a mezőgazdasági és iparfejlesztési közérdek szolgálatába kivánja állitani. Indokolja a kormány javaslatát a megjelölt bitumenek egyre terjedő gazdasági használatán kivül az a körülmény is, hogy azok nálunk még lefoglalatlan, részben nehezen kiaknázható földkincsek s igy kizárólagos állami bányamívelés alá vételük szerzett bányajogokat csak kevéssé érint. Azonfelül mívelésük nehézsége és költségessége (mély fúrások), továbbá a rendszeres mívelés szempontja s a nyert földkincs könnyű pocsókolásának megelőzése az állami kizárólagos mívelósi jogot fölötte ajánlatossá teszi. De kiváló közérdeknek mutatkozik az is, hogy különösen a földolajnál könnyen alakuló gazdasági magánmonopoliumok és trösztök (Standard Oil Cy) árfölcsigázásait az állam e piaczon való uralkodásával meghiusithassa és a kizsákmányolásnak kitett fogyasztókat olcsóbb áraival megvédhesse. A bizottság e részben a mindenkori kormánytól el is várja, hogy a kitermelendő bitumeneket minél olcsóbban juttatja el a belföldi fogyasztóig. A mi már most a bányamonopoliumból várható egyébiránt jogos és szükséges államháztartási jövedelem mórtékét illeti, a bizottság e részben azért nem talált biztos támaszkodó pontot, mivel a megjelölt bitumenek művelése eddig szóbajöhető jövedelmet egyáltalán nem ad. A kissármási gázkút példája után azonban remélhető, hogy a földgáz, kivált a Mezőség gázterületén a hozzáfűzött reményeket e részben is beváltja. A bányamonopolium jogalapjának megjelölésénél a bizottság az előadottak után nem kivánja előtérbe állitani a vitás bányajogi kérdéseket. A földolajra és közvetlen tartozékaira nézve a nálunk is erővel biró 1854. évi osztrák ált. bányatörvény 3. §-ából, annak alkalmazásából, az 1861. évi Ideigl. törvénykezési szabályok rendelkezéseiből s egyáltalán a máig leszálló egyöntetű gyakorlati jogfölfogásból kétségen kivül az következik, hogy a földolaj föntartott vagyis szabad ásvány s igy sohasem volt a földbirtok tartozéka. A földgáz jogi természete mindenesetre vitásabb, mégis mint a földolajjal vegyileg rokon, a legtöbb tudós szerint abból vagy legalább közös geológiai fekvésből származó s vele rendesen együtt előforduló anyag, a földolajjal szükségképen egyazon bányajogi megítélés alá esik. A mit egyébiránt támogat a régi magyar bányajogi fölfogás is, mely mindig a bányaszabadságnak kedvezett. A bizottság azonban ugy vélte, hogy a tervezett bánya-regalitás e jogi tekintetek nélkül, a közgazdasági és pénzügyi indokokkal is bőven meg van támogatva. Ha tehái, a bizottság a gáz vidékek mezőgazdaságát s egyáltalán a mezőgazdasági érdekeket a törvényjavaslat keretében mégis külön előnyökben kivánja részesiteni, ebben is inkább a megjelölt gázvidókeket amúgy is megillető közgazdasági ós politikai méltányosság tekintetei vezettek, mintsem a szoros jog tekintetei, a melyek a földbirtok kártalanitását különben kizárták volna. Erre vonatkozólag a bizottság új szakaszokat illesztett a javaslat keretébe, a melyek a közelebbi érdekeltségek kívánságainak figyelembevételével jöttek létre s bár első sorban a gáz vidékek mezőgazdaságának kívánni valóit tartják szem előtt, az ipar fellendítésének érdekeire is figyelemmel voltak, a mi különben is egyik legnagyobb nyomatékú indoka a bánya monopólium berendezésének. A javaslat az uj monopóliumot a bányajog rendszerébe illeszti be és