Képviselőházi irományok, 1910. VI. kötet • 133-149., XVII-XIX. sz.
Irományszámok - 1910-140. A pénzügyi bizottság jelentése a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben (1910. évi III. (indemnity) t.-cikk) az 1910. számadási év II. negyede végéig előfordult tulkiadások-, előirányzat nélküli kiadások- és hitelátruházásokról
288 140. szám. balesetből eredő kártérítés. Minthogy az ily természetű kiadás fedezésére szükséges eszközről költségvetésileg gondoskodni nem lehet, a szóban levő összeget, mint előirányzat nélküli átmeneti kiadást kellett elszámolni. 7. czímhez. (Hajózás). A 10. »A magyar folyam- és tengerhajózásir.-t. segélyezése az 1894. évi XXXVI. t.-czikk alapján* rovaton jelentkező 100.000 K túlkiadás az által állott elő, hogy a társaság által bemutatott és megvizsgált számadás szerint a társaság az 1909. évben nem fizethetvén részvényei után 5°/° osztalékot, az 1894. évi XXXVI. t.-czikk 19. §-ának értelmében a biztosított rendes évi államsegélyen fölül 100.000 K pótállamsegély volt folyósitandó. A 18. »Az Adria^ m kir. tengerhajózási r-t.-nak a Nagy Lajos gőzössel teljesitett brazíliai járatért* rovaton elszámolt 52.000 K előirányzat nélküli kiadás indokolásául felemliti a minister, hogy a hajózás forgalmi viszonyaiban az 1909. óv folyamán felmerült, illetve kiélesedett verseny következtében a hazai társaságot nagyobbmérvű segélyben kellett rószesiteni, nehogy eddigi pozicziónkat elveszitsük, a mivel szemben a társaság arra kötelezte magát, hogy a brazíliai viszonylatban több járatot fog fentartani. 9. czímhez. (M. Jár. államvasutak). A 2. »Sikkasztás és lopásból fedezetlenül maradt kincstári követelés kiegyenlítésére' rovaton kimutatott ós öszszesen 17.579 K 64 f.-t tevő előirányzat nélküli kiadás sikkasztásból és lopásból eredő, de behajthatatlan követelések és meg nem térülő károk leírásából származik, s minthogy ily veszteségek fedezéséről, azok természeténél fogva, költségvetésileg gondoskodni nem lehetett, azokat mint előirányzat nélküli átmeneti kiadásokat kellett elszámolni. A 3. »A székesfőváros által Budapesten lakó államvasuti alkalmazottaknak az 1895—1899. évek után követelt és a m. kir. közigazgatási bíróság által megítélt községi pótadó tartozása* rovaton utalványozott 121.553 K 26 f. előirányzat nélküli kiadás az által merült fel, hogy a ministertanács az 189 J. évi IV. t.-cz. 15. §-a alapján az államvasuti alkalmazottakat 1895. évi október hó 31-én hozott határozatával a községi pótadó fizetése alól felmentette, mely intézkedés következtében az államvasuti alkalmazottak ez időtől kezdve községi pótadót nem fizettek, néhány törvényhatóság azonban ezen rendelkezés daczára az államvasuti alkalmazottakat pótadóval terhelte meg, a kik ez ellen a közigazgatási bírósághoz fordultak, a hol azonban panaszukkal elutasittattak s a kirótt községi pótadó megfizetésére köteleztettek. Budapest székesfőváros törvényhatósága ezen közigazgatási bírósági ítéletre támaszkodva, a főváros területén tartózkodó államvasuti alkalmazottakra az 1895. évtől kezdődőleg visszamenőleg a községi pótadót szintén kivetette s annak az államvasutak igazgatóságától való behajtását végrehajtás utján meg is kísérletté. Minthogy pedig az 1895. óv óta elmúlt hosszú idő alatt a fővárosban lakó államvasuti alkalmazottak körében oly nagymérvű változás fordult elő, hogy tulajdonkópen az alkalmazottakat terhelő ez a követelés az illetőktől azért sem hajtható be, mert a főváros az adót nem egyónenkint, hanem az 1894. évben fizetett állami adónak a főváros által akkor szedett 25%-ában és egy összegben vetette ki s ezenkívül az államvasuti alkalmazottak a pótadó fizetést az emiitett minisztertanácsi határozat alapján fogadták meg s igy azokat igen súlyosan érintené, ha ez a tartozás most utólag járandóságukból vonatnék le, holott annak megfizetésére, az ismertté vált ministertanácsi határozat óta egyáltalán nem számítottak, ennélfogva a ministertanács hozzájárult ahhoz, hogy a székesfővárosnak ezt a követelését a vasutintézet egyenlítse ki s az ebből származó szükséglet előirányzat nélküli átmeneti kiadásként számoltassák el.
