Képviselőházi irományok, 1910. V. kötet • 74-132., I-XVI. sz.
Irományszámok - 1910-84. Törvényjavaslat a folyékony és a gáznemű bitumenekről
84. szám 4 55 zolja egyébként az is, hogy az egész föld kerekségén csakis kőolaj területeken ismerünk jelentékenyebb gázelőfordulásokat. Tehát nem mondunk ujat s mivel sem szoritjuk meg a telektulajdonos jogait akkor, midőn azt mondjuk, hogy a szilárd és cseppfolyós bitumenekkel együtt a velük rokon, fizikailag s kémiailag hozzájuk tartozó gáznemű bitumenek, vagyis az égő földgázok is ki vannak véve a telektulajdonos szabad rendelkezése alól. Hiszen mint tudjuk, a tételes bányatörvény is csak a szilárd halmazállapotú »földszurkokat« (Erdharze) nevezi kifejezetten fentartott (földtulajdonos szabad rendelkezése alól kivett) ásványoknak; a földolajról, a petróleumról egy szóval sem emlékezik meg külön a bányatörvény, mégis a nyilvánvaló faji együvótartozás ós rokoni jelleg folytán soha senki sem vonta kétségbe azt, hogy az ált. bányatörvény 3. §-ának hatálya a földolajra is kiteljed. Ugyanez a viszony áll fenn a földgázok tekintetében is, melyek több helyen, a hol óriási (helyenként 1—2 száz athmoszférára becsülhető) nyomás alatt törnek ki a felszínre, valószinüleg cseppfolyós halmazállapotban fordulnak elő a földalatti gáztartályokban. Mindezeknél fogva szigorúan vizsgálva a dolgot, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a jelen törvényjavaslat a földgázok tekintetében nem tervezi uj jogállapot létrehozását, a földbirtokosokkal szemben nem foglal magában jogelvonást vagy uj jogmegszoritást, hanem a megalkotandó törvény lényegileg csak mint lex declaratoria a földgázoknak a közös származásnál és közös faji jellegnél fogva a földolajokkal ós földszurkokkal való szoros együvétartozása alapján állítja fel azt a jogtételt, illetve helyezkedik arra a jogalapra, hogy a földgázok (a gáznemű bitumenek) is ki vannak véve a telektulajdonos szabad rendelkezése alól. A javaslat éppen ugy, mint a földolajra nézve tervezi, a földgáz tekintetében is megszünteti, illetve mellőzi a bányaművelési szabadságot s a földgáz felkeresésének, kiaknázásának és hasznosításának jogát az állam részére tartja fenn, vagyis a földgáz tekintetében is átruházható állami bányamonopoliumot létesít. E bányamonopolium megalkotását is ugyanazon indokok támogatják, mint a melyeket fentebb a tervezett földolaj bányamonopolium védelmére előadtam, s a melyek röviden a következő három pontba foglalhatók össze: 1. A magánvállalkozástól nem lehet várni és remélni, hogy a földgázok felkeresését és hasznosítását czélzó költséges és rendkívüli nagy koczkázattal járó mély fúrások végrehajtására vállalkozni fog. Ez imminens állami feladat, melyet az államnak félreismerhetlen közgazdasági érdekből s az előzmények, illetve az eddigi tapasztalatok után bizton várható siker reményében meg kell oldania. Ha pedig az állam önként s egyedül vállalkozik e költséges és koczkázatos feladat megoldására, akkor csak természetes, méltányos és jogos az a törekvése is, hogy a földgázok feltárását és hasznosítását az egész vonalon ő maga intézze. 2. A földgázok széleskörű használhatósága, közgazdasági jelentősége is az államosítás mellett szól, mert e rendszer a legnagyobb biztosíték arra nézve, hogy a földgáz s az abban rejlő óriási energia a legjutányosabban kerül majd az ipar és más fogyasztás rendelkezésére. Hangsúlyozni kívánom itt különösen, hogy az a megmérhetetlen ós értékére nézve megbecsülhetetlen gáztömeg, melyet az eddigi tapasztalatok szerint a magyar föld méhében rejteget, igen hathatós iparfejlesztési eszközt képvisel
