Képviselőházi irományok, 1910. V. kötet • 74-132., I-XVI. sz.
Irományszámok - 1910-84. Törvényjavaslat a folyékony és a gáznemű bitumenekről
84. szám. 51 juthassanak a koolaihoz s hogy előbb czélt érve, a szomszédos terület petroleumtartalmát is részben lecsapolhassák. Az ily önző versengés, a mi, — ismételten hangsúlyozom, — mindenütt észlelhető, természetes jelenség a petróleum-bánya szabadság —, avagy a petroleumföldhöz kötöttsége mellett, előbb-utóbb rabló hadászatra, nagy értékeket képviselő nyersanyagtömegek elpocsékolására vezet. Hogy közel álló példát emlitsek, a szomszédos Galiczia petroleumbányászata körében szerzett tapasztalatokra hivatkozom. Gralicziában 1908-ban a földolajtermelés az előző évihez képest 6 l /2 millió q-val (50%) növekedett. A visszatarthatatlanul kibugygyanó földolajból mintegy ö 1 /^ millió q-t nem tudtak azonnal értékesiteni, s hogy ezt megmenteni lehessen, sürgősen épitett tartályokba helyezték el. Hogy e mellett, — miután elegendő kapaczitású tartályokról előre nem volt gondoskodva, — mennyi kőolaj ment veszendőbe, folyt el hasznavehetlenül, azt megbizható adatok hiányában egész pontosan megállapitani ugyan nem lehet, de hitelt érdemlő szakvélemények az évi termelésnek legalább 30°/o-ára (5 millió q) becsülik azt. Az 1908. év nyarán, midőn már minden rendelkezésre állott tartály telve volt s a nyersolaj ára a nagy túltermelés miatt nevetségesen alacsonjrra esett le (70 fillérre métermázsánként, a miből azonban a fogyasztók nem sok hasznot húztak, hanem csak a nyersolaj feldolgozásával foglalkozó s kartellben álló finomítók előtt nyilt kedvező alkalom a nyerészkedésre), még mindig számos uj feltáró fúrás állott üzemben, köztük a hires »Oil City* nevű is, mely 900 m. mélységben, naponta 200 waggonra becsült nyersolaj mennyiséget kiszökkenő bő forrást nyitott meg úgy, hogy a nagy erővel felszökő petróleum miatt a fúró tornyot meg sem lehetett közeliteni, és a nyers kőolaj legnagyobb része heteken át hasznavehétetlenül elfolyt. A közérdekkel homlokegyenest ellentétben áll az ily tékozló, ószszérütlen bányászkodás. Minden országnak, melynek földje ily nagy értékű ásványkincset rejt mélyében, oda kell törekednie, hogy a nyersolaj minél tökéletesebben és minél kisebb holt veszteséggel kerüljön ki a föld mélyéből. Ennek a követelménynek önként érthetőleg az állami bányász monopólium rendszere mellett lehet a legjobban megfelelni. Csak e rendszer mellett lehetséges az egyes petroleumvidékek észszerű, czéltudatos, rendszeres feltárása; e rendszer mellett már apriori teljesen kizártnak vehető a szabad foglalásokkal járó erőltetett munka s az ezzel kapcsolatos olajpocsékoló bányászkodás. A javaslat az állami petroleumbányamonopoliumra való átmenetet a szerzett jogok elismerésével ós móltányos védelmével tervezi. A figyelembe veendő szerzett jogok itt, — miután a petróleum az eddigi bányajog szerint is ki volt véve a földbirtokos szabad rendelkezése alól, — az adományozott bányatelkek és a jelen törvényjavaslatnak a törvényhozás elé történt előterjesztését megelőzőleg bejelentett s jogérvényesen fennálló zárkutatmányok. Amazokat teljes jogi tartalmukkal továbbra is érvényben hagyja a javaslat, a zártkutatmányosoknak pedig méltányos kedvezményi időt i moratóriumot) engedélyez, mely alatt a petroleumkutatást és feltárást az eddigi kizárólagossággal még ők végezhetik. Máskülönben a földolaj továbbra is a bányatörvény keretében marad; a a kutatást és a kiaknázást az állam ezután is csak a bányatörvény szerinti 7*
