Képviselőházi irományok, 1910. III. kötet • 43-72. sz.
Irományszámok - 1910-52. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez a nyitra-üzbég-radosnai helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában
254 52. szám. és pedig az állomások, a magasépitmények, járóművek és a gépészeti berendezés összes terveit, valamint az őrházkiosztási tervezetet is azon vasutigazgatóság utján, a mely az uj helyi érdekű vasútnak üzemét kezelni fogja. Az emiitett államvasuti szabványok érvényessége tekintetében kivételnek csak annyiban lehet helye, a mennyiben az alábbi fejezetek netalán eltérő megállapításokat tartalmaznának. II. Alépítmény. A vasút alépítménye egy vágányra kószitendő. A legnagyobb emelkedés, illetve esés 100 (tiz) °/oo-ben állapittatik meg. A kanyarulatoknak a nyilt pályán 300 (háromszáz) méternél kisebb félátmérővel nem szabad birniok, kivéve a radosnai kőbányába vezető vontatóvágányt, a hol a legkisebb félátmórő 200 (kettőszáz) méter lehet. A vasút irány- és lejtési viszonyait a kivitel czéljaira kószitendő épitósi tervezetben a kereskedelemügyi minister engedélye nélkül nem szabad akként megválasztani, illetőleg olyképen megváltoztatni, hogy azok kedvezőtlenebbek legyenek a vasút költségelése ós engedélyezése alapjául szolgált tervekben előtüntetett, illetőleg megállapitott irány- és lejt viszonyoknál. A pályatest szabványos koronaszélessége, az alépítmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve, 40 (négy) méter legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 2-5 m. magasságig V-fo vagy l 1 /^ lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább V-ji lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemének és minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak ós körülményeknek megfelelően állitandók elő. Azonban egylábasnál meredekebbek ezen lejtők csakis erre minden tekintetben alkalmas kőzetekben fekvő bevágásoknál lehetnek. Vízszintesben vagy csekély lejtésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenókeséssel tervezendők ós készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egylábasnál meredekebbek nem lehetnek, azoknak töltésfelőli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvei készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagtermelési és lerakási helyek mindig szabályos alakkal, a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül és ugy létesítendők, hogy azok a közlekedésnek és vízfolyásnak, valamint a pályatest ós tartozékai előállításának és fentartásának, nemkülönben az állomási vágányzat meghosszabbításának akadályul ne szolgáljanak vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá, hogy azok közegészségügyi, közrendószeti és mezőgazdasági szempontból kifogás alá ne essenek. Nem szabad anyaglerakási helyeket akként elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy az által a pályának hóval vagy futóbomokkal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerósi helyek mindenütt ott, a hol az lehetséges és szükséges, megfelelő mérvben és módon viztelenitendők lesznek, olyképen azonban, hogy ez által káros vízfolyások ne keletkezhessenek és általában más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. • • . .• - t •••-.: .
