Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.
Irományszámok - 1910-35. A közgazdasági bizottság jelentése "a Rumániával 1893. évi deczember hó 21/9-én kötött kereskedelmi egyezményhez tartozó 1909. évi április hó 23/10-én kötött pótszerződés beczikkelyezéséről" szóló 13. sz. törvényjavaslatról
532 j 35. szám. A vámtótelek lekötése által esetleges hátránytól mentesitettük küküllőmegyei komlótermelósünket, malomkő, formás vasanyag tárgyakból, fayenceból vagy porczellánból való villamosszigetelő anyag, üvegpalaczkok, üvegek és különféle festékanyagból való kivitelünket. A vámtételekben rejlő előnyökön kivül előnye a szerződésnek az is, hogy világos rendelkezéssel biztositja a legnagyobb kedvezmény elvének a hajózásra való kiterjesztését, a tarifák alkalmazása tekintetében felmerülő nézeteltérések esetére (a román kormány által követett eddigi gyakorlattal eltérőleg) biztositja a diplomatiai út igénybevételével való reclamatio illetőleg kiegyenlítés lehetőségét és végül a legtöbb modern kereskedelmi szerződés mintájára a választott biróságot rendszeresiti a szerződés megfelelő végrehajtásának biztositéka iránt. Áttérve most már azokra az ellenszolgáltatásokra és előnyökre, a melyeket mi voltunk kénytelenek Romániának nyújtani, eleve is kétségtelen volt, hogy ezek csakis mezőgazdasági czikkekre és termékekre vonatkozhatnak. Gabonavámjaink leszállítása, a minimális tételek concedálásán túlmenő engedmény, természetszerűleg ki volt zárva. Ezt Rumánia is tudta és ehhez képest a szerződési tárgyalások folyamán azon engedmény követelésére szorítkozott, hogy részére az állati termékek kivitele lehetővé tótessék. Ha létre akartunk hozni szerződóst, ezen követelmény teljesítése elől — egy bizonyos határig — el nem zárkózhattunk, bár teljes tudatában voltunk és vagyunk annak, hogy az állat, illetve állati termék-forgalom tekintetében Rumániának biztosított nagyobb előnyöknél első sorban Magyarország hozza meg a szükséges áldozatokat. Ha már bizonyos áldozatok hozatala elkerülhetetlen volt, két főszempontot nem szabadott szem elől téveszteni; ós pedig: az állategészségügyi szempontot és a behozható húsnak mennyiségileg való oly korlátozását ós oly vámmal való terhelését, hogy a behozatal állattenyésztésünk érdekeit túlságosan ne sújtsa. A mi az állategészségügyi követelményeket illeti, ezek a lehető legteljesebben érvényesültek. Az uj szabályok nem burkoltan és legkevésbbé félre magyarázható módon jelölik meg az állati termékek behozatalának ós átvitelének lehetőségót, hanem minden kétséget kizárólag megállapítják, hogy — egypatás állatok és a baromfi kivételével •— élőállatok behozatala és átvitele elvileg ki van zárva. De ezen nagyjelentőségű főelv sértetlen épségben tartásán kivü], még egyéb messzemenő garantiát is nyertünk a ragadós állati betegségek behurczolása ellen. A keleti marhavésznek Rumániában való fellépése, ha ezen betegségnek csak egyetlen szórványos esete fordulna is ott elő, a leölt állapotban való állatbehozatalt is azonnal felfüggeszti. Tilalmazhatjuk a húsformában engedélyezett állatbehozatalt akkor is, ha Rumániából minden elővigyázat daczára valamely ragadós betegség behurczolfcatott volna, nemkülönben, ha valamely más veszélyes állatbetegségnek Rumániában való nagyobb mérvű fellépése észleltetnék. Hogy mikor tartjuk az állatbetegség fellépését veszélyes mérvűnek, kizárólag egyoldalú mérlegelésünknek és döntésünknek van fentartva. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a Rumánia területén levágásra kerülő állatoknak élő állapotban való állategészségügyi ós leölt állapotban való közegészségügyi megvizsgálására a kétségtelen jog számunkra biztosítva van, akkor meg is állapithatjuk, hogy a szerződés határozmányai az állategészségügyi védelem szempontjából a legmesszebb menő követelményeknek is megfelelnek. A mi már most a behozni engedélyezett husmennyiség árbefolyásoló