Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1910-28. Miháli Tivadar és társai válaszfelirati javaslata

28. szám. 505 nélkülözhetlen lakásul szolgáló házaik el nem idegenithetósének törvényben való biztositását. Elodázhatatlan kötelességót képezi az országgyűlésnek a községi, törvényhatósági, egyházi ós iskolai adózás törvényes rendezése olyképpen, hogy ezen adónemek maximális határainak magjelölósóvel a szegényebb községek mentesülhessenek azon már csaknem elviselhetetlen tehertől, a melyet ezen adónemek rájuk rónak. Ezzel szemben igazságosnak és kívánatosnak tartjuk, hogy az egyszer már törvénybe iktatott, de rövidesen ismét eltörölt fényűzési adó újból behozassék. Hódolatteljes megnyugvással fogadjuk Felséged atyai hajlandóságából származó azon gondoskodását, melylyel közigazgatási rendszerünknek az. ország változott körülményei és igényei szerint való átalakítását czólozza, és remélni akarjuk, hogy ezen átalakítás alkalmával, — mely a virilizmus elavult intézményének- és a polgárok szabad akaratának megnyilvánulását gátló kijelölési jog eltörlésével, csakis a modern önkormányzat elvének alapján történhetik, — az ország nem magyar népének jogos nemzetiségi ós nyelvi igényei kellő figyelemben fognak részesülni azon egyedüli helyes elv követelménye szerint, hogy minden nép a maga nyelvén igazgattassák. Épen úgy várjuk ezt az igazságügyi törvényhozás terén megoldásra váró teendők elintézésénél is. E teendők közzé kell sorolnunk azonban a gyülekezési ós egyesülési jognak törvényes rendezését, valamint a szólás- és sajtószabadság intenzivebb biztositását A telepitési és parczellázási actiónak helyes és méltányos kezelés mellett való folytatását ós törvényhozási utón való igazságos rendezését óhajtva várjuk, mert különösen ezen a téren az előbbi kormányok egyoldalú gondoskodásukkal szembeszökő igazságtalanságokat követtek el, s méltánytalan eljárásukkal, melylyel az ország nem magyar népeit ezen actió áldásaiban egyáltalán nem részesítették, az ország különböző nemzetiségű fiai közzé a a gyűlölködés magvait hintették el. Felséged kormánya minden olyan előterjesztésének, a mely a mezőgazdaságot, a kereskedelem érdekeit, az iparfejlesztést ós a munkásviszonyok javítását elősegítik, egyik legfőbb fontosságú czólját abban fogjuk találni, bogy az országban a megélhetési viszonyok megjavuljanak, mert kiszámithatlan következményű szerencsétlenségnek tartanok, ha a gazdasági és megélhetési viszonyok tűrhetetlen állapota miatt, a nagyfokú kivándorlás megakadályozható nem volna. Óhajtjuk, hogy Felséged kormánya ugy a római katholikus, mint a görög katholikus román egyház külön önálló és egymástól független autonómiáját biztosító, valamint a lelkészi kongnia igazságos fejlesztését czólzó javaslatai minél előbb betérj eszthetők legyenek. Nem kevésbbó kívánjuk azonban, hogy a többi hitfelekezetnek már törvényben is biztosított önkormányzati jogai tiszteletben tartassanak, s az egyházak autonómiáján az előbbi kormányok által elkövetett jogsérelmek orvosoltassanak. Kívánjuk az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtását az ország valamennyi felekezetével szemben, a jogegyenlőség elve alapján. Az eddig követett eljárás, mely egyes felekezeteknek aránytalanul nagy segély-összegeket juttatott, mig másoktól a legszükségesebbet is megtagadta, nem a polgárok közötti egyetértésnek, hanem ujabb, nagy és igazolt elkeseredésnek és az állam iránti bizalmatlanságnak válik kútforrása vá. Hasonlóan legfőbb óhajunkat képezi a közoktatásügynek fejlesztése. Az ország legfontosabb érdekének valljuk, hogy minden álkmpolgár cultuKépyh. iromány. 1910—1915. I. kötet. 64