Képviselőházi irományok, 1910. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1910-25. Rakovszky Béla és társai válaszfelirati javaslata

492 25. szám. őrzendő, akisbirtokosok örökösödése és végrendelkezése ugy szabályoztassék, hogy a gazdaságilag káros birtok elaprózódás meggátolható legyen. Szükséges az egy család lótfentartására feltétlenül megkívántató minimális birtoknak megállapítása és annak mindennemű megterheltetéstől, adótól való mentesítése és elidegeníthetetlensége. Nemzeti érdek lévén, hogy a kisgazdaosztály minél népesebb legyen, kívánatos, hogy a földbirtok helyesen oszoljék meg. Az állami, községi, valamint az eladásra kerülő nagy- és középbirtokokat parczelláztassa az állam, saját hatáskörében. A belterjesebb és jövedelmezőbb gazdálkodás előmozdítására szolgáló ismeretek terjesztését nagy örömmel fogjuk látni. Hogy azonban a fokozott termelés haszna is azé maradjon, a ki munkájával érdemet szerzett reá, alázattal kérjük Felségedet, utasitsa a kormányt a mezőgazdaság érdekeire végtelenül káros határidőüzlet eltörlésére, általában véve a börze szigorú megrendszabályozására. Népünk anyagi megerősödésére és nevelésére köztapasztalás szerint a legjótókonyabb befolyást gyakorolják a szövetkezetek. Azért azt kívánjuk, hogy a kormány az eddiginél nagyobb erkölcsi ós anyagi támogatást biztosítson számukra. A közeljövőben megoldandó bankkórdést, valamint az idegen államokkal kötendő kereskedelmi szerződóseket, melyektől egész gazdasági életünk s fejlődésünk függ, gazdasági szempontból fogjuk mérlegelni s törvényben biztosított jogainkat mindig úgy fogjuk érvényesíteni, hogy az ország gazdasági jólétét ós ipari fejlődésót előmozdítsuk. Elénk megdöbbenéssel kellett megállapítanunk, hogy a jelenlegi kormány sem szakit a régi szabadelvű rendszerrel, a mely, míg a gyáripar erőszakolt fejlesztésére milliókat nem sajnált, a kisipar lábraállitására semmiféle számbavehető intézkedést nem tett. Felséged mostani kormánya sem veszteget munkaprogrammjában egyetlen szót sem erre a jobbsorsra érdemes, a megélhetésért halálosan küzdő, a mesterségesen tenyésztett gyáripar által agyonhajszolt osztályért. Pedig az államnak nem lehet feladata az egyik osztályt jogtalan kedvezésekkel a másik elnyomójává tenni s nem lehet érdeke az önálló existentiák pusztulását tétlenül szemlélni. Ez osztály romlását előidéző szabadiparüzést az ipari foglalkozásnak szakképzettségben való kötése által kell korlátozni. Sürgetjük az ipartörvény revízióját, az iparkamaráknak a kereskedelmi kamaráktól való elválasztását, a kisiparnak legalább is olymérvű támogatását, a minőt a nagyipar élvez. A közszállitásoknál a kisiparosok részesittessenek előnyben. A kisipar érdekeinek előmozdítására a beszerzés ós értékesítés előnyösebbó tételére alapított szövetkezeteket az állam fokozott támogatásban részesítse. Társadalmunk legégetőbb sebe, a mely úgy a mezőgazdasági, mint az ipari termelés folytonosságát állandóan veszélyezteti, a még mindig nem kellően rendezett munkáskór dós. A kereszténységtől eltávolodott kapitalizmus hatalmának oda dobva, a munkás még alig élvezi az állam valamelyes védelmét és gondoskodását. A szabadelvű kormányok vétkes könnyelműsége ennek az osztálynak nyomorát fokozni engedte a végletekig. Pedig úgy iparunk, mint mezőgazdaságunk fejlődésének létföltétele egy törvényileg m nden elnyomástól, kizsákmányolástól megvédett, egészséges, kultúrában emelkedő, igazságos bért élvező, polgári jogokkal felruházott munkásosztály érdekében sürgősen szükséges oly törvények megalkotása, a melyek a munkás ós munkaadó egymásközti viszonyát minden kórdósben szabályozzák. Az állami közterhek egyenlő ós igazságos viselése érdekében követeljük első sorban az uj adótörvények végrehajtását ós továbbfejlesztését az ezek-