Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről

152 1120. szám. viszonyt kivannak létrehozni. Ez mintegy czégtáblája a telepitési szerződésnek, annak a homlokára kell irva lenni, hogy a szerződés egy különleges, a rendestől sok tekintetben elütő jogviszonyt lótesit. A ki a szerződést olvassa, rögtön fogja láfeni, hogy telepitési szerződéssel van dolga. Ezzel a rendelkezéssel a telepitési szerződést egyrészt kiemeljük a közönséges magánjogi szerződések tömegéből, másrészt olyan ismertető jelet adunk neki, a mely azt az ingatlanfeldarabolási szerződéstől is határozottan megkülönbözteti. Ki kell mondani a telepitési szerződés különleges jellegét azért is, mert a telepitési jogviszonyt a javaslat állami kedvezményekkel ruházza fel, a melyektől e jelleg nélkül a telepes elesnék. A 33. §. kimondja továbbá azt is, hogy a telephely vételárát (haszonbérét) és törlesztésének (fizetésének) módját, illetve a járadékot és esetleg ennek megváltási árát meg kell állapitani a telepitési szerződésben, hogy ugy a telepítő, mint a telepes tudják, hogy a telephelyért mit lehet követelni, iletve azért mit kell fizetni. Nehogy a telepes túlterheltessék, a szakasz azt is kimondja, hogy a vételár a becsértéknél nagyobb ne legyen, illetőleg a járadék a becsérték 4°/o-át meg ne haladja, hogy továbbá a vételár törlesztési feltótelei és a járadék akként állapittassék meg, hogy a telepes megélhetését ne veszélyeztessék. Ugyan e czélból meghatározza a javaslat a rendes kamat ós a késedelmi kamat maximumát is. A szakasz negyedik bekezdése a második bekezdésben foglalt rendelkezés esetleges kijátszásának állja útját az által, hogy megtiltja, miszerint a telepestől a vételáron, annak kamatjain vagy a járadékon s az esetleges késedelmi kamatokon felül bármi más czímen külön díjat vagy szolgáltatást lehessen követelni, azt az esetet kivéve, mikor a felek a telepitési szerződósben valamely járadékkötvónyeket kibocsátó pénzintézetnek köz veti tésót veszik igénybe. Az utolsó bekezdés kizárja a telepítésnek olyan módját, hogy a telephely fejében szolgáltatandó járadék egészben vagy részben terményből, munkából vagy mindkettőből álljon. Az ily szolgáltatások már azért sem engedhetők meg, mert a szolgáltatás minősége, a munkateljesítés ideje, valamint a szolgáltatások értékének megállapítása megváltás vagy megtérítés esetén annyi ós akkora visszásságra és perlekedésre adhatna okot, hogy ennek egy általános tilalommal útját kell állnunk. 34. §. A 34. §. kimondja, hogy a telepítési szerződósben a telephely átadásának ós átvételének idejét naptár szerint kell meghatározni. A teljesítés idejének pontos meghatározása csaknem olyan fontos egy szerződésnél, mint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározása. A telephely átvételénél a javaslat azt a kedvezményt adja a telepesnek, hogy ő az átvételre meghatározott napig a szerződéstől visszaléphet s ha maga helyett az átvételi napig megfelelő telepest állit, akkor ebből a visszalépésből kifolyólag kártérítéssel nem tartozik. Ennek az egyoldalú visszalépésnek a megengedését azért tartom indokoltnak, mert a telepes végre is a maga és családja egész jövőjére kiható lépés előtt áll, mikor telephelyére költözik s ha meggondolja magát, de ebből a telepitőre kár nem hárul, mert maga helyett más megfelelő telepest hoz, akkor senkinek sem érdeke a visszalépést megakadályozni vagy a visszalépőt -kártérítésre kötelezni.