Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről

148 1120. szám.legelő használatára vonatkozó intézkedése miatt, a középbirtokos abban az esetben, ha a többi telepestől eltérő s belterjesebb alapokon nyugvó állattenyésztést űz, a közös legelőt egyáltalában nem, vagy nem kellően használhatná ki, a mi reá nézve hátrányos lenne. A közös legelő létesítésének kötelezettségét, mely különben lényegileg az 1894: V. t.-ez.-ben is megvolt, bővebben indokolni, azt hiszem felesleges. ' A szakasz második bekezdése kimondja, hogy a közczólú területekből a községi funkezionáriusoknak, mint jegyzőnek, papnak stb. jutó illetményföld arányos részét közös legelőben kell kiadni. Ezt az illetőknek életviszonya (tehén-, sertés-, lótartás stb.) teszik kivánatossá. Hogy a közös legelő feladatának megfelelhessen, azt okszerűen kell kezelni, a mit a javaslat el is rendel, kimondván, hogy e részben a mezőrendőri törvényben foglalt szabályok az irányadók. Hogy a közlegelő gazdasági életünknek egyik igen fontos tényezője, az ma már a köztudatba ment át. Ma már túlhaladottnak mondhatjuk azt a még csak nem is olyan régi álláspontot, mely a közlegelők felosztását azon a czímen sürgette, hogy a közösség rossz és hogy helyesebb, ha mindenki a maga földjén gazdálkodik. Az a remény, hogy a legelő felosztása a belterjes művelést fogja előmozditani, a legtöbb esetben alaptalannak bizonyult. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hol nincs közlegelő, ott a lakosság szegényedik s épen ezért a már felosztott közlegelőket még áldozatok árán is^ anyagi támogatással igyekszünk rekonstruálni s a községeket a kölcsön törlesztési részletek bizonyos hányadának államsegélyként való engedélyezésével igyekszünk rábirni arra, hogy közlegelőnek való területet vásároljon. 22. §. A telepítés, mint azt már az általános indokolás során volt szerencsém jelezni, telepítési szándékkal való uj tűzhelyalapitás. Ennélfogva kívánatos, hogy a telepes az uj tűzhelyéhez szükséges lakóházat és gazdasági épületeket már a telephely megszállásakor készen kapia a telepitőtől. A mi különösen a gazdasági épületeket illeti, ezek — főleg az istálló — épen olyan szükséges, mint a lakóház, mert a telepeseknek a telepítési feltételek értelmében haszonállatokkal kell jönni; e nélkül a gazdálkodást meg sem kezdhetnék. Fontos ez a telepítés sikere érdekében is, mert a telepesek könnyebben esnek át a kezdet nehézségein, ha lakásuk és istállójuk felépítésével nem kell vesződniök. Kötelezőleg kimondani azonban, hogy ezeket az építkezéseket a telepítő tartozik elvégezni, az ezzel járó nagy terhekre való tekintettel czélszerű, nem lett volna és éppen azért a §. csak azt mondja ki, hogy ha a felek másként nem állapodtak meg s a telepes lakóház és melléképületek nélkül kapja a telephelyet, köteles a telepítő a telepest, családiát és gazdasági állatait legfeljebb kilencz hónapon át — a mely idő alatt a telepes az építkezést elvégezheti — ideiglenesen elhelyezni. Ennek a szerződéstpótló szabálynak egyébként az ^ gondolat az alapja, hogy a más községből jövő a helyzettel esetleg nem ismerős s csak hallomás után induló telepes joggal hiheti azt, miszerint állatai a telepen elhelyezést nyernek. Ha azonban a telepes ugyanazon községből való, akkor ez az indok nem áll s épen azért a §. csak »szükség esetére« állapítja meg a telepitőnek ezt a kötelezettségét.