Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről

1120. szám. 145 a vételár egy részének előzetes lefizetése nélkül telepest be nem fogad. A telepest tehát az 1894 : V törvényczikk határozata szerint a telephely tulajdonosával be kellett volna jegyeztetni, mielőtt még telephelyét megszállotta volna s mielőtt az állam a telepes arravalóságával meggyőződhetett volna. Az állami telepeken szerzett tapasztalatok szerint a telepeseknek leggondosabb kiválogatása mellett sem kerülhető ki az, hogy egy részük a felállított követelményeknek mindenben meg nem felel. Azzal tehát, hogy a javaslat a telephely tulajdonjogát a vételár jelentékenyebb részének lefizetésétől teszi függővé, módot és időt ad a telepitőnek, hogy telepesét abból a szempontból, vájjon az e javaslatban előirt követelményeknek megfelel-e, kellőleg kiismerhesse, még mielőtt a tulajdonjogot megszerezte volna. Ha pedig a telepes a vételár negyedrészét a telephely megszállásakor lefizeti, a komoly vállalkozásnak oly jelét adja, mely elég biztosítékot nyújt, hogy későbbi viselkedésével a meghozott áldozat gyümölcsét koCzkára tenni nem fogja. A §. második bekezdése - azt az esetet szabályozza, midőn a telephely a törvényben megengedett módon (130. §.), még a magyar állampolgárságot meg nem szerzett idegen honos birtokában van. Utasitja tehát a javaslat a telepitési hatóságot, hogy a telephelynek az ily telepes nevére való bejegyzését csak akkor kérje, ha az már honosíttatott. A javaslat a telepitést vezető s folytonosan ellenőrző hatósághoz utalja annak megbirálását, vájjon fenforognak-e a §. által a tulajdon szerzéshez kötött előfeltételek ós hogy e tulajdonszerzéssel egyidejűleg mely terhek jegyeztessenek be a telephelyre nézve a telepitőnek vagy másnak javára, illetve e terhek tekintetében mely további terhelés vagy rendelkezési korlát vezettessék be. a telekkönyvbe. A telepitési hatóság, mely a telepitő és telepes közti jogviszony létrehozatalában közreműködik s ennek fejlődósét állandó figyelemmel kiséri, e kérdéseket könnyebben tisztázhatja, mint a gyakran csekély jogismerettel biró felek. Aztán a telephely e minőségének telekkönyvi kitüntetése egyenesen közérdekből szükséges, minek megóvása a telepitési hatóságra tartozik. Helyesebb és czólszerűbb tehát a bejegyzés kérését a telepitési hatóságra bizni, mint a felekre, a kik egyébként szintén- kórhetik a telepitési hatóságtól az erre vonatkozó eljárást. De ha már oly hatóságra bizzuk a telekkönyvi bejegyzés kérését, mely e bejegyzés előfeltételeinek fenforgását hivatásszerű feladatánál fogva a legkönnyebben s legbiztosabban állapithatja meg, akkor czélszerű rábizni annak a meghatározását is, hogy mikor kell a telephely tulajdonjogát s azzal együtt annak jogi minőségül bejegyezni. Ebből következik az, a mit a §. harmadik bekezdése rendel, hogy tudniillik a telekkönyvi hatóság e bejegyzések elrendelésénél a telepitési hatóság megkeresését vegye alapul s a felek közti jogviszonyt, valamint a történt teljesítéseket ne kutassa. A telepes tulajdonjogának bejegyzése a telepesnek biztositja a lehetőséghez képest hitelképességét, az eladóra pedig semmi koczkázatot nem hárit, mert hiszen a telepes tulajdonjogának bejegyzésével egyidejűleg követelései jelzálogos biztosítékot nyernek. A telephely e minőségének telekkönyvi kitüntetése publicussá teszi az evvel járó kivételes kötelességeket, rendelkezési korlátokat és a telepitőt s államot megillető sajátszerű visszavásárlási, szerződésfelbontási ós kimozditási, illetőleg megvásárlási jogot, szóval a telephelynek és a telepesnek egész kivételes jogi helyzetét és kizárja, hogy valamely harmadik, a ki a telephely tekintetében jogügyletekbe bocsátkozik, e jogi helyzettel szemben a telekkönyvi publica fidesre hivatkozhassak. Képvh. iromány. 1906—1911. XXXÍH. kötet. 19