Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.
Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről
1120. szám. 137 telepités a javaslat szerint is az, amit alatta a mindennnapi beszédben értünk: tudniillik tűzhelyalapitás, lakhelyváltoztatás. De egymagában véve a más határba való átköltözés még nem indokolná azokat a különleges jogszabályokat (átruházási, feldarabolási, megfcerhelési tilalom stb), amelyek a javaslat szerint a telephely jogi minőségéhez fűződnek s amelyek a telepítésnél elkerülhetlenek. Épen ezért állítja fel a javaslat a telepítés egyik ismérve gyanánt a »kifejezetten telepítési szándókkal«• történő felosztást és átengedést, a mivel határozottan rámutatunk arra, hogy itt nem egyszerű ingatlan adásvételről, de még csak nem is egyszerű ingatlanfeldarabolásról van szó, hanem olyan különleges műveletről, a melynél az újonnan keletkező gazdaságokat a telepítő telepítési szándékkal engedi át a telepes pedig települési szándókkal veszi át. Ebből a telepítési szándékból folyik a telephely jogi minőségét alkotó különleges helyzet. Ez tehát az egyik ismérv, mely a telepítést a javaslat szerint az ingatlanfeldarabolástól megkülönbözteti. A másik ismérv az, hogy a telepesek gazdálkodásuk helyes vitele érdekében a megvett ingatlanra (átrajzás a községi határ más részébe), illetőleg abba a községbe költöznek át, ahol a felosztott ingatlan fekszik. Ez az átköltözés teszi szükségessé azt, hogy a telepítésnél a telepesek egyházi, kulturális és közigazgatási szükségleteinek kielégítéséről fokozottabban kell gondoskodni, mint az ingatlanfeldarabolásnál. Ez utóbbinál az állami ellenőrzés és irányítás inkább csak arra szorítkozik, hogy a parczellavevők olyan feltételeket vállaljanak, amelyek mellett boldogulásuk biztosítva legyen. A parczellavevők egyházi, kulturális és közigazgatási szükségleteit rendszerint kielégítik a már meglévő közintézmények. Persze az életben a telepítést és parcellázást nem lehet mindig teljes határozottsággal különválasztani egymástól. Gyakran parczelláznak ugy, hogy részben helybeliek, részben másunnan valók veszik meg a parczellákat s viszont a telepítésnél is megtörténik, hogy a helybeliek is szereznek telephelyeket. Épen ezért a javaslat kimondja, hogy ha a telepítésnél vagyis kifejezetten telepítési szándókkal történő tömeges új tűzhelyalapitásnál részben olyanok is szereznek új gazdaságokat akik emiatt lakóhelyüket meg nem változtatják, ez azért telepítésnek tekintendő. Ezt a szakaszt kiegészíti különben az ingatlanfeldarabolásról szóló 102. §. akként, hogy ami nem- telepítés, az — az ott felsorolt kivételektől eltekintve — ingatlanfeldarabolás s ekként a földbirtokmozgósitás mindkét faja az állami birtokpolitika ellenőrzése alá kerül. A telepités és a parczellázás meghatározása csak az adásvétellel kapcsolatos átköltözés eseteit fedezi. Nem fedezi azonban azt az esetet, midőn az átköltözés csak az ingatlan használata végett történik. Minthogy ezek az esetek sem maradhatnak szabályozás nélkül, a VIII. fejezet intézkedik az iránt, hogy azok is hatósági ellenőrzés ós beavatkozás alá kerüljenek. 2. §. A 2. §. kimondja, hogy telepítést az állam vagy mások is foganatosíthatnak s ehhez képest a telepítés állami vagy magántelepités, továbbá, hogy a telepítéssel vagy uj községet lehet alakítani, vagy létező községet megerősíteni. 3. §. A 3. §. a telep, telephely, telepítő és telepes fogalmát adja. A javaslat szerint telepítő nem csak az, aki ingatlanát telepítésre átengedi, hanem az Kép,vh. iromány. 1906—1911. XXXHI. kötet. 18