Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.
Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről
1120. szám. 131 összege egyszerre esedékessé válik, ha az adós csak egy annuitást nem fizetett, ellenben a járadékmegváltási ár a járadék nemfizetése miatt nem válik esedékessé. A járadékot (első sorban) a járadókköteles ingói, a járadékmegváltási árt a járadékbirtok átlaga biztosítja. A járadék nemfizetése esetén tehát csak a járadékköteles ingóit szabad végrehajtás alá venni. Csak végső esetben, ha a járadékot más módon behajtani egyáltalán nem lehet, szolgál a járadékra jogosult kielégítésére maga az ingatlan, a járadéktelek. Végül fontos különbség a járadék és a törlesztéses tőke jelzálogkölcsön közt az is, hogy utóbbinál a tőkét törleszteni kell, a járadéknál pedig a tőkét törleszteni lehet ugyan, de nem okvetlenül szükséges. A magántelepitósnek a javaslat bizonyos előfeltételek fenforgása esetén kedvezményeket kivan nyújtani. Ha állami s gazdasági érdek a telepités, — a mint hogy az — annak előmozdítására az államnak áldozatokat kell hoznia. Igaz, e kedvezményekben mértéket kell tartanunk, mert az állam pénzügyi egyensúlyának rovátelepités érdekében sem hozhatunk áldozatot, de kétségtelen, hogy az, a mit e javaslat kedvezmónyekül megadhatóknak jelez, a telepités támogatásának igen tekintélyes értékű előmozditója lesz. És itt — már a kedvezményekről is szólva — válaszolhatok kérdésre, vájjon az eddigi telepítések sikere indokolja-e a telepítési akczió kiterjesztését? Válaszként utalhatok az ujabb, 1894 óta létesült telepek helyzetére, a melyek azt mutatják, hogy a telepítések sikerültek s ha itt-ott még tenni való van, annak nem az az oka, hogy nálunk nem volna meg a jó telepítendő elem, hanem az, hogy az 1894 :V. t.-cz. nem nyújtotta mindazokat a gazdasági, jogi, kulturális stb. eszközöket, a melyekre a telepek fejlesztésénél okvetlenül szükség van. S ha az állam által az 1894: V. t.-cz. alapján létesített telepek ennek daczára mégis sikerültek: ez azt bizonyítja, hogy a telepités kellő kedvezményben részesítése, a jogviszonyok s általában a telepités minden kérdésének kellő szabályozása esetében a telepítési tevékenységet szélesebb keretben folytatnunk nemcsak nem lesz hiábavaló kísérletezés, hanem e tevékenység ugy a birtokpolitikai s gazdasági, mint az állami érdekek szempontjából egyaránt üdvös és eredményes leend. \ E helyen hangsúlyozni kívánom, hogy az 1894: V. t.-cz. megalkotása előtt létesített telepek felől felhangzó panaszok s megjegyzések a telepítési kérdések eldöntésénél nem lehetnek irán} T adók, mert azok létesítésénél megfelelő tapasztalatok még rendelkezésre nem állottak s a telepítésnek mint minden uj akcziónak szintén át kellett esni azokon a gyermekbetegségeken, a melyek épen a kezdetben mindig gyenge szervezetekben szoktak fellépni. Mindaz tehát, a mi e régi telepek felől panaszként felhangzott, nem lehet ok arra, hogy a még ott is szerzett tapasztalások felhasználásával helyesebb irányba ne vezessük a telepités kérdését, — annyival kevésbbé, mert ujabban a panaszok legnagyobb részét sikerült orvosolni s így bebizonyítani, hogy a gazdasági s szocziális momentumok megfelelő szemmeltartásával még a régi telepek sok esetben nagyon is bonyolult kérdéseit is lehet rendezni. A javaslat különben a régi, az 1894 :V t.-cz. előtt létesített telepek talpraállitásáról is intézményesen gondoskodik. Ez is azt mutatja, hogy a kormány nem kívánja ezeket a hiányokat leplezni, hanem azokra nyíltan rámutat s keresi az eszközöket, a melyekkel az eddig, administrativ utón nem orvosolható hibák helyrehozhatók lesznek. De bármily sikereket remélek az állami telepités szélesebb körű folytatásától: feltétlenül szükségesnek tartom a magántelepitós előmozdítását is 17*
