Képviselőházi irományok, 1906. XXXIII. kötet • 1115-1149., CLXXV-CLXXX. sz.

Irományszámok - 1906-1120. Törvényjavaslat a telepitésről, az ingatlanfeldarabolásról és egyéb birtokpolitikai intézkedésekről

1120. szám. 129 tott kellő gondot a telepítés sikerének mindenben legfontosabb előfeltételére, a telepes támogatására. Szembeszökő hiánya e törvénynek az is, hogy a telepítés fogalmát meg nem határozza s így nem ad eszközt arra, hogy a végrehajtó hatalom azt, a ki engedély nélkül telepit, a telepítéssel járó kötelezettségek teljesítésére szorítsa s őt esetleg megbüntesse. Azáltal továbbá, hogy az 1894 : V. t.-cz. az ingatlanfeldarabolást nem szabályozta, lehetővé tette a telepítés és parczellázás sokszor rosszhiszemű összezavarását. Az 1894 : V. t.-cz. csak egy kezdő lépés volt a telepítő tevékenység mezején. Közállapotaink mai helyzete ennél sokkal többet kivan. Az első kísérleteken immár túl vagyunk s az eddig szerzett értékes tapasztalatok felhasználásával olyan uj törvény alkotásáról kell gondoskodnunk, mely a kellő anyagi eszközöket megadja, a telepek állandósításáról gondoskodik, a telepítés és parczellázás feltételeit szabatosan körülírja s az államnak lehetővé teszi, hogy egyrészt a földbirtokpolitikát megfelelő irányban vezesse, másrészt pedig a telepítés vagy parczellázás köpönyege alatt űzött visszaéléseket meggátolja. A mi magát a telepítést illeti, egyik nevezetes ujitása a javaslatnak az, hogy a gazdálkodó és munkástelephelyek mellett középbirtokos telephelyek létesítését is tervezi. Erre két okból van szükség. Az egyik az, hogy a középbirtokososztály megerősítésére a megszűnt középbirtokok pótlásával gondolnunk kell, a másik pedig az, hogy a telepesek részére ily módon állandó, hazafias szellemű vezetőkről gondoskodjunk. A telepes a középbirtokosnál találhat munkát, attól kaphat gazdasági irányítást s annak vezetése mellett a telep jobban teljesítheti hivatását. A csupa kisgazdából vagy munkásemberből álló elep, ennek a hivatásnak magára hagyatva, aligha fog megfelelhetni. Tudvatevő, hogy azok a hazai helységek, a hol kizárólag csaknem egyforma vagyonú földmívesek laknak s a hol az értelmiséget legfeljebb egy-két, hivatala szerint közöttük élő ember képviseli, daczára annak, hogy semmiféle ellentétes áramlattal szemben nem kell helyt állaniok, tényleg messze mögötte maradnak azoknak a községeknek, a hol egy-két középbirtokos készséggel viseli elődeitől örökölt kötelességtudással a magyar középosztálynak sokszor terhes, sokszor háládatlan, de mindig hazafias tisztjét: a nobile officiumokat. Magával a telepítéssel azonban az ország egész területére kitérj edőleg nem valósíthatnék meg a helyes birtokmegoszlást. Ezért a javaslat a telepítésen kivül még több más olyan eszközről gondoskodik, a mely a kívánatos birtokmegoszlást előmozdítja. Nevezetesen gondoskodik a javaslat a közérdekű ingatlanfeldarabolás támogatásáról, viszont megakadályozza a kizsákmányoló ingatlanfeldarabolást. A javaslat e mellett módot kivan adni arra, hogy a korlátolt forgalmú birtokok is bevonassanak a helyes birtokmegoszlásra irányuló akczió keretébe s ezért felkarolja és támogatja a korlátolt forgalmú birtokoknak a birtokos beleegyezésével, haszonbérleti alapon való betelepítését. Végül figyelembe véve azokat a szempontokat, a melyek egyrészt a meglévő értékes földbirtokos elem fentartásához, másrészt pedig a csekély tőkével rendelkező, de értékes földmíves elem földhöz juttatásához fűződnek, a javaslat a járadéktelkek alakításának az alapját is megveti. A haszonbérleti telepítésre nézve itt általánosságban csak azt jegyzem meg, hogy a javaslat szerint a haszonbéres telepítés csak átmeneti, ideiglenes kisegítő forma lehet, mert különösen népünk felfogása szerint a haszonbéres viszonynál hiányoznak azok a benső lélektani kapcsok, a melyek tulajdon Képvh. iromány. 1906—1911, XXXItt. kötet. 17