Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.
Irományszámok - 1906-1101. Az igazságügyi bizottság jelentése a Fejérváry-kormány alkotmányellenes és törvényellenes tényeinek megtorlása és az ezekre vonatkozó feliratok és kérvények tárgyában
1101. szám. 257 zők, felelősségét a gyűlésen betartandó rendre nézve, továbbá, hogy a rendőrség tisztviselője a gyűlést figyelemmel tartozik kisérni, nehogy törvényellenes izgatássá fajuljon el a gyűlés és repressiv intézkedésekről is gondoskodik, t. i. a mennyiben az alkotmánytörvények és közrend ellen kihágásokat követnének'el, a megfenyités iránt a hatóságnak meg kell tenni a kellő lépéseket. Az 1878. évi január hó 21-ón 171. elnöki számú belügyministeri rendelet után következett az egész sora a hasonló rendeleteknek és legvégül az 1898. évi február hó 13-án 776. elnöki szám alatt Perczel Dezső belügyminister által kiadott rendelet, a mely már tudomásul vétel helyett az engedélyezési rendszernek kivánt volna tág kaput nyitni, a mennyiben a népgyüléseknek bejelentés és engedély nélkül rendezését s az azon való részvételt kihágásnak minősiti ós bünteti. De ámbár e Perczel-fóle rendelet hivatkozik az 1848., valamint az 1868. évi rendeletekre, ezekből nem meríthetett jogot az engedélyezési rendszer megalkotására. Ugyanis az 1848. évi ministerium, mely április 20-iki rendeletben a népgyűlések szabadságát, mint törvényes szabadságot emliti, az április 28-iki 216. számú rendelettel sem tért át más elvi alapra. Az engedélyezési rendszert egyik rendelet sem tartalmazza. Nem tartalmazza 'azt az. április 28-iki 216. számú rendelet sem, habár szövegében az engedély szó használtatik is. E rendeletben csak az van, hogy ha a gyűlés czélja törvényszerű, az elnök az engedélyt megadni, ellenben ha törvényszegést vagy a közrend erőszakos megháboritását foglalja magában, tilalmazni köteles. Itt tehát szemben áll a tilalom a joggal. A joggal, a mely akképpen domborodik ki, hogy a hatóság az engedélyt megadni köteles. Tehát e rendelet nem bizta tisztán a hatóság tetszésére, hogy e gyűlést megengedje-e vagy ne engedje meg, hanem jelenti azt — ós ez az összes 1848-iki rendeletekből, valamint az 1868. évi rendeletből is kiviláglik — hogy a törvényszerű gyűlések megtartására való jog már a törvényből, az alkotmányból folyik a nélkül, hogy a hatóság az engedélyt ezektől — ha a gyűlések törvény szer üek — megtagadhatná. Senkinek sincs joga pedig Magyarországon a nópgyüléseket egyáltalán betiltani, az állampolgárságot ily legfontosabb alkotmányos szabadságától megfosztani, a vélemény ós szólásszabadságot kiirtani ós különösen sérelmes ós alkotmányellenes ez, ha ezt egy minister czólzatosan ós tudatosan olyan időben követi el, a mikor az ország véleményének megnyilatkozása a nyilvános gyűléseken elhangzó politikai birálat az ő politikai irányának elitólósót képezné. Kristóffy József súlyos alkotmánysértést követett el tehát, a midőn megtiltotta a nyilvános gyűlések megtartását széles ez országban, törvénysértést követett el, midőn a nyilvános gyülekezésekre vonatkozó szabályokat a magánházakban bizalmasan megtartott polgári összejövetelekre is alkalmazni kivánta, a mint ez a 2.309/J3. M. elnöki számú körrendeletéből kitűnik, mert ez utóbbival, midőn a bejelentési kötelezettséget ós a szerinte szükséges hatósági engedély megadását nemcsak a nyilvános gyűlésekhez tűzte feltételül, hanem bármily előzetesen összehívott összejövetelre, tehát minden összejövetelre, akár hány személyből állott is az, kisebb vagy nagyobb társaságból, családi összejövetelből, jó barátok találkozásából magánházakban; módját akarta adni annak, hogy a rendőrség, hogy kémek, hogy politikai ügynökök, felfogadott bérenczek a gyülésvizsgálat ürügye alatt megszállhassák a polgárok házi tűzhelyét, a népet zaklathassák, megfélemlítsék s e zaklatásokkal ós üldözésekkel hazafias ellenállásuk letörésével Magyarország hazafias polgárságát, végre a. törvénytelen kormány táborába hajtsa. Képvh. iromány. 1906—1911. XXXII. kötet. 33
