Képviselőházi irományok, 1906. XXXII. kötet • 1084-1114., CLXIII-CLXXIV. sz.

Irományszámok - 1906-1085. Törvényjavaslat a polgári eljárásra vonatkozólag a 1905. évi julius hó 17-én Hágában kelt nemzetközi egezmény beczikkelyezése tárgyában

138 1085. szám. megkeresésére, még ha az belföldi hatóság volna is. A 11. czikk 1. bekezdésének második mondatából következik, hogy a megkeresett állam, jóllehet törvényei az ügyfelek személyes megjelenésének kikényszerítésére módot nyújtanának, nem köteles ezeket a kényszereszközöket alkalmazni, ha külföldi megkeresésekről van szó. Áll ez különösen akkor, ha ily kényszereszközöket az ügyfelek ellen a megkereső állam törvényhozása nem ismer. A 11. czikk 2. bekezdése azt az uj.de gyakorlati kikötést tartalmazza, hogy a megkereső hatóságot, ha kivánja, értesíteni kell a kért cselekmény teljesítésének időpontjáról és helyéről, hogy az érdekelt félnek módjában álljon annál megjelenni. A megkeresés megtagadásának a 11. czikkben felsorolt esetei ugyanazok, mint a melyeket az 189-J. évi egyezmény 7. czikke állapított meg. A 12., 13. és 14. czikkhez. Ezek a czikkek megegyeznek az 1896. évi egyermény 8., 9. és 10. czikkeivel. Csak a 14. czikk 2. bekezdése mutat csekély szerkezeti módosítást. A 15. czikkhez. A megkeresések teljesítésének egy oly módjáról van itt szó, melyet egyes államok gyakorlata igen előnyösnek mutat, t. i. arról, ho?y külföldön közvetlenül a diplomácziai vagy a konzuli tisztviselő teljesítse a hazai hatóságoktól érkező megkereséseket. Ez az eljárás sok idő és költség megtakarításával jár. Alkalmazását azonban a 15. czikk csak arra az esetre szorítja* ha a diplomácziai vagy a konzuli tisztviselőknek jelzett eljárását az érdekelt államok közt létrejött egyezmények megengedik, vagy az az állam, amelynek területén a megkeresést teljesíteni kell, nem ellenzi. Hasonló rendelkezések vannak a kézbesítésekre vonatkozólag a 6. czikkben, a melynek utolsó mondata azonban még azt is kiköti, hogy az az állam, a melynek területén a kézbesítést teljesíteni kell, nem ellenezheti a kézbesítésnek közvetlenül diplomácziai vagy konzuli tisztviselő által való teljesítését, ha az ügyiratot kényszer nélkül a megkereső állam polgára részére kell kézbesíteni. Analóg kikötést a 15. czikk azért nem foglal magában, mert, ellentétben az egyszerű kézbesítésekkel, itt olyan megkeresésekről van szó, a melyeknek teljesítését előreláthatólag igen sok állam nem lesz hajlandó saját területén a külföldi diplomácziai és konzuli tisztviselőknek átengedni, különösen ha meggondoljuk, hogy a tanúkihallgatások, a szemlék, az eskükivételek és hasonló hivatalos cselekmények esetleg az érdekeltek jelenlétében történnek és igy, ha nem is azok a személyek (tanuk stb.), a kikkel szemben a diplomácziai vagy konzuli tisztviselő a hivatalos cselekményt foganatosítja, de a jelenlevő érdekeltek, a színhely államának polgárai lehetnek. A szerződő államoknak tehát föltétlen elletizési joguk van a 15. czikkben szabályozott eljárással szemben. Valószínű, hogy e részben az egyes államok különböző magatartást fognak tanúsítani. Némely államok egyáltalában nem fogják megengedni, hogy területükön a diplomácziai és konzuli tisztviselők ilyen jogokat gyakoroljanak. Mások 8 jelzett eljárást csak saját állampolgáraikkal szemben fogják kizárni, ismét mások talán majd akképen korlátozzák, hogy a diplomáczia és konzuli tisztviselő csupán saját államának polgáraival szemben jár^