Képviselőházi irományok, 1906. XXX. kötet • 965-1040. sz.

Irományszámok - 1906-1038. Törvényjavaslat a lelkészi jövedelem kiegészitéséről szóló 1908. évi XIV. törvényczikk módositásáról

1038. szám. 497 melyek mellett a kath. egyház lelkészi (helyi kápláni) és segédlelkészi állásai az állami kincstár terhére a törvényben megállapított jövedelmi kiegészítésben fognak részesülni. Ennek a részletezésnek indokait már az általános indokolásban tüzetesen előadtam. Az ott elmondottak kiegészítéséül szolgáljon még a következő kimutatás: a jövedelmi összeírások szerint latin és görög szert, plébánia van összesen 5304, ebből kongruán alóli plébánia 3115, a latin szertartású kath. egyház 3199 plébániája közül kongruán alul esik 1071, a görög szert. kath. egyház 2105 plébániája közül 2044. Az összes kongruaszükséglet az eléggé megbízható előzetes számitások szerint és figyelembe véve a kisebb képesitettségű lelkészszel ellátott és a három év óta be nem töltött állásokat, 3,200.000 korona, beleértve a vallásalapból már eddig is kiutalt 900.000 K-át. Ebből a vallásalap a jövőben fedezni fog 1,200.000 koronát, a nagyjavadalmak 700.000 koronát és igy az államkincstár által fedezendő kongruaigény az előzetes számitások szerint 1,300.000 koronára tehető, a melyből már az 1908. évi költségvetésben államsegély czímén fel van véve 1,000.000 korona, ugy hogy az államot ezen rendezés folytán a mostani állapothoz képest csak 300.000 korona többköltség fogja terhelni. 1908. évre visszamenőleg a vallásalap rendkívüli jövedelmei erre a 300.000 koronára nézve is fedezetet nyújtanak. A harmadik bekezdés azt az általános elvi rendelkezést tartalmazza, hogy az 1898. XIV. t.-cz. minden intézkedései, a melyeket a jelen törvény hatályon kivül nem helyez, kiterjesztetnek a kath. egyház lelkészeire is, de csak annyiban, a mennyiben jövedelmi kiegészítésüket az állami forrásból nyerik. Ez a korlátozás természetszerű következménye annak a ténykörülménynek, hogy a kath. lelkészek kongruaigényeinek kielégítése első sorban nem az állami kincstár igénybevétele által történik, hanem a vallásalapból és a nagy javadalmak állandó évi hozzájárulásából. Ezekből az egyházi jellegű forrásokból eredő jövedelmi kiegészítésekre nézve az alaptörvény rendelkezései csak Ő Felsége mint főkegyur és a nagyjavadalmasok különleges hozzájárulása mellett nyerhetnek alkalmazást. Erre vonatkozólag az állami törvényhozás további rendelkezéseket a kath. egyház autonómiájának sérelme nélkül nem tehetne. 2. §. A jelen törvényjavaslat is fentartja azt a különbséget, a melyet már az 1898 : XIV. t -ez. 2. §-a a régi és az uj alapítású lelkészi állások között felállított és ugyanazt a különbséget felállítja a segédlelkészi, valamint a helyi kápláni és külön rendszeresített missiói lelkészi állásokra nézve is. Régi alapítású állásoknak tekinti a törvényjavaslat azokat, a melyek 1908. évi január hó l-ig rendszeresítve és betöltve voltak. Mint uj korlátozó intézkedés jelentkezik a 2-ik bekezdésben foglalt az a rendelkezés, a mely szerint nem tekinthető rendszeresített állásnak az, a mely a fentebb jelzett időhatárt megelőzőleg három évig tényleg betöltve nem volt. Ezt a korlátozást az állami kincstár érdekeinek megóvása teszi szükségessé, nehogy a csekély számú hívővel biró és kellőképen nem dotált lelkészségek számát a vallásfelekezetek az állami kincstár terhére feleslegesen szaporítsák. Ott, a hol az ilyen csekély számú hívővel biró lelkészségeket éveken át a szomszédos lelkészek mint administratorok látták el a nélkül, hogy ez által a vallási és egyházi érdekek csorbulást szenvedtek volna, nem találnám indokoltnak, hogy ezek a lelkészségek ezentúl az állam által nyújtott kongruakiegészitésre támaszkodva az állami kincstár nagymérvű megterhelésével mint önálló lelkészségek dotáltassanak. Képvh. iromány. 1906—1911. XXX. kötet. 63