Képviselőházi irományok, 1906. XXX. kötet • 965-1040. sz.
Irományszámok - 1906-965. Törvényjavaslat a Szerbiával 1908. évi márczius hó 14/1-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről
965. szám. 209 geink a friss állapotban szállitás alá kerülő, valamint a hűtőházakból kivett és hűtött állapotban elszállítandó hússal szemben. Röviden összefoglalva a 21 §-ból álló szabályzat már az uj megállapodások életbelépésének kezdetén abba a helyzetbe fogja juttatni az ellenőrzési szolgálatra hivatott közegeinket, hogy nem elhamarkodva, hanem feladatuk magaslatán állva, de nem ellenséges indulattal, hanem a magyar államnak tulajdonképen egy idegen állani területén működő közegeihez méltóan végezzék azt a szakszerű működést, melyet az államkincstár pénzügyi és a magyar állattenyésztés és állategészségügy követelményei támasztanak velük szemben. Hogy egyébként állategészségügyi közegeink a levágás alá kerülő állatokat ugy élő állapotban, valamint a vágatási termékeket husvizsgálati szempontból is a megkívántató szakértelemmel tehessék vizsgálatuk tárgyává: a kormány arról is gondoskodott, hogy a szerb vágóhidakon a legkiválóbb szakértők nyerjenek alkalmazást, kik épen e végből már huzamos idő óta gyakorlati kiképzésben részesültek. Végül párhuzamot vonva a multakkal abban a tekintetben is, hogy mily különbség van a Szerbiából a régi egyezmény tartama alatt behozott élő állatok és az uj megállapodás szerint behozható fris hus forgalmának a magyar szent korona országainak területén belül biztosított forgalma között: joggal állithatjuk,, hogy az uj határozmányok érdekeinket ebben a tekintetben is sokkal inkább szem előtt tartják. Régen, mint már említve volt, a szerbiai származású állatok bizonyos veszteglési idő eltelte után majdnem korlátlanul szabad forgalomba kerülhettek Magyarország és Ausztria területein. Az uj megállapodás szerint, a behozatalra kerülő állatköntingensből nyert hus egyelőre csak 22 városba szállítható el a magyar birodalom területén. Ezek a városok: Budapest, Szeged, Temesvár, Arad, Fehértemplom, Versecz, Pancsova, Temeskubin, Újvidék, Szabadka, Pécs, Pozsony, Komárom, Győr, Fiume, Kassa, Zimony, Eszék, Zágráb, Karlócza, MHrovicza és Várasd. Ha tekintetbe vesszük, hogy e 22 város lélekszáma mintegy 1,500.000 főt tesz ki, valamint azt, hogy egy szerbiai számazásu ökör tiszta hussúlya (aránylag magasan becsülve) 250 kgr., ugy abban az esetben, ha az évi szarvasmarha behozatali kontingens 50%,-át (17.500 db.) ugy tekintenök, mint Magyarországnak a szerb szarvasmarha kontingensben való részesedését, a 22 város egy-egy lakójára évenkint és fejenkint nem egészen 3 kgr. szerb szarvasmarha húsfogyasztás jut. (Naponkint 8 gramm). Az évi 70.000 darabból álló sertéskontingens felét {35.000 drb) pedig (ha csupa 160 kgros szerb sertést veszünk számításba, melynek darabonkinti hushozama 128 kgr.) kilogrammokra átszámítva azt az eredményt nyerjük, hogy a felsorolt 22 város egy-egy lakójára fejenkint és évenkint körülbelül 3 kgr. szerb sertéshús fogyasztás esik. (Naponkint 8 gramm.) Ezek a számok természetszerűleg csak nagyon megközelítők, miután azt a gyakorlati élet s a kereskedelem fogja megállapítani, hogy a szerbiai állatkontingens az egyes városok, valamint Magyarország és Ausztria fogyasztóközönsége között miképen fog megoszlani; azonban arra nézve mindenesetre tájékoztatást nyújthatnak, hogy az állatkontingens mérvét akként állapítottuk meg, hogy abból Magyarország gazdaközönségének állatértékesitési viszonyaira imminens veszély nem származhatik. Képvh. iromány. 1906—1911. XXX. kötet. n
