Képviselőházi irományok, 1906. XXX. kötet • 965-1040. sz.

Irományszámok - 1906-965. Törvényjavaslat a Szerbiával 1908. évi márczius hó 14/1-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről

965. szám. 163 nagy nehézségeket, mert ezen adók és illetékek Szerbiának jelentős bevételi forrását képezik. Ezen körülménynél fogva a terhes mellékilleték és belső adók teljes kiküszöbölését nem sikerült elérnünk; arra törekedtünk tehát, hogy az ily adók száma és mérve lehetőleg korlátok közé szorittassék és hogy egy és ugyanazon árúczikknél a belföldi termelés a külföldivel egyenlő megterheltetés alá vonassék, illetve az előbbi ugyanezen czimen a megadóztatást el ne kerülhesse. Az 1892. évi szerződés X. czikke, — mely egyébként a jelen szerződés XII. czikkébe is átvétetett (1. bekezdés) — azon rendelkezést tartalmazta, hogy azon belső adók, a melyek az állam, a községek vagy testületek javára az ország termékeinek előállítását, gyártását vagy fogyasztását terhelik, vagy terhelni fogják, semmi szin alatt sem terhelhetik nagyobb mértékben, sem terhelőbb módon a másik szerződő fél területeiről származó hasonló termékeket. Az 1892. évi szerződés X. czikkének ezen elvi határozmányához az ehhez tartozó zárjegyzőkönyvi czikk még további lényeges biztositékokat fűzött, jelesül kimondta, hogy a Szerbiába bevitt áruk a vámokon kivül csak az „obrt" adót és a „trosarina" nevű fogyasztási adót fogják fizetni, ezeken kivül azonban semmiféle más állami vagy községi illetékekkel nem terhelhetők. Az „obrt" adó csakis oly áruk után volt szedhető, melyeket iparosok és kereskedők vittek be, magassága pedig ipari czikkeknél az érték 7%-át, nyers anyagoknál az érték 1%-át tette ki. A régi szerződés ezenfelül határozmányt tartalmazott arra nézve, hogy a szerb kormány intézkedni fog, miszerint a belföldi termelésre kivetett „obrt" mérve és a beviteli czikkekre „obrt" czimén eső megterheltetés lehetőleg arányos legyen, valamint részletes határozatok voltak a szerződés D. mellékletében az „obrt" kivetésének alapjául szolgáló áruérték mikénti megállapítása, a kivetés módozatai, az esetleges felszólamlások mikénti elintézése, a helytelen értékbevallások megbírságolása, stb. tekintetében. Azon fogyasztási czikkeket, a melyek után a bevitelnél állami vagy községi fogyasztási illetékek szedhetők, az 1892. évi szerződés a következő csoportokba foglalta: italok és eledelek, takarmány, tüzelő szerek és világító anyagok, valamint épületanyagok; minden más áru Szerbiában fel van mentve a fogyasztási adó fizetése alól. Külön kimondta továbbá a régi szerződés, hogy azon fogyasztási czikkek, melyek Szerbiában is előállíttatnak, egyenlő trosarina-tehernek vetendők ott alá. Bizonyos fogyasztási czikkekre, mint pl. finomított czukor, czukrosságok, sütemények, kávépótlók, táblaolaj, csokoládé, gyertyák, halak, szeszes folyadékok stb. a „trosarina" adótételek a szerződés tartamára számszerűleg le voltak kötve, illetve a szedhető maximális illeték összege megállapítva; ezenfelül gondoskodva volt szerzödésszerüleg, arról, hogy a trosarina a belföldi termelés után is egyenlő mérvben szedessék és a belföldi termelés számára külön kedvezmények, mint pl. átalányozás, ne engedélyeztessenek. Látszik ebből, hogy már az 1892. évi szerződés is szükségesnek tartotta kivitelünk számára a belső adók netáni helytelen beszedése ellen szerződésszerű biztositékokat szerezni. A mi az uj szerződést illeti, az ebben az irányban is kielégítő, sőt részben messzebbmenő rendelkezéseket tartalmaz. 21*