Képviselőházi irományok, 1906. XXIX. kötet • 945-964. sz.

Irományszámok - 1906-945. Törvényjavaslat a főudvarnagyi biráskodásról

16 945. szám. jogkörébe tartozik. Félreértések elkerülése végett a 6. §. második bekezdése határozottan ki is mondja, hogy a megelőző rendelkezéseknek alkotmányjogi vonatkozásuk nincsen. 7. §• A 7. §. ugy intézkedik, hogy a magyar főudvarnagyi biróság és fellebbviteli bíróságai a budapesti kir. törvényszék területén a törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyekre hatályban levő eljárási szabályokat alkalmazzák. Nevezetesen alkalmazni kell majd az uj magyar polgári perrendtartás törvényerőre emelkedése után ennek a szabályait. Nem követi tehát a törvényjavaslat Ausztria példáját, a hol a főudvarnagyi biráskodásra vonatkozó eljárási szabályok az uj perjogi törvények hatályba lépte után is a régiek maradtak és nélkülözik ugy a szóbeliségnek, mint a bizonyitékok szabad mérlegelésének előnyeit. A jelen törvényjavaslat az itt figyelmen kivül nem hagyható tekintetekkel is számot vet, midőn a 7. §-ban megállapitja, hogy a főudvarnagyi bíráskodás alá tartozó perek érdemleges tárgyalásának megkezdése előtt az egyezségi kísérlet kötelező, továbbá hogy a szóbeli tárgyalást bármelyik fél indítványára a nyilvánosság és a bizalmi férfiak kizárásával tartják és hogy a királyi ház tagjai személyes megjelenésre nem idézhetők. A 7. §-ban előforduló »eljárási szabályok« kifejezés alatt természetesen nemcsak magát a polgári perrendtartást kell érteni, hanem a végrehajtási eljárást is ós általában mindazokat a jogszabályokat, a melyek eljárási szabályok természetével birnak. A jelen törvényjavaslat alaki jogot szabályoz. Nincs tehát szó benne arról, hogy a főudvarnagyi biróság rninő anyagi jogot alkalmazzon. Kétségtelen azonban, hogy a magyar főudvarnagyi bíróságra, minthogy magyar biróság, a magyar anyagi jogrendszer irányadó. Egyéb anyagi jogot a magyar főudvarnagyi biróság csak annyiban alkalmazhat, a mennyiben olyant az eset körülményeinél fogva rendes magyar biróság is alkalmazna. 8., 9. ós 10. §. A nem peres ügyek elintézése tulaj donképen nem birói feladat. A magyar törvényhozás a nem peres ügyek egy részét, jelesül a gyámhatósági ügyeket, nem is utalja a bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok, nevezetesen az árvaszékek hatáskörébe. (1877 : XX. t.-cz.) Ugyancsak az árvaszókek jártak el az 1894 : XVI. t.-cz. hatályba lépte előtt az örökösödési ügyekben is, ha gyámhatóság alá tartozó személy vagy méhmagzat vagy ismeretlen helyen távollévő volt érdekelve és a hagyatékhoz ingatlan vagyon nem tartozott (1877 : XX. t.-cz. 233., 236., 254. §.). Ugy, mint azelőtt, most is teljesen az érdekeltekre van bizva a hagyaték rendezése, tehát sem birói, sem közigazgatási hatóság abba bele nem avatkozhatik, ha ily beavatkozásra a törvényben taxatíve felsorolt okok egyike sem nyújt alapot (1894 : XVI. t.-cz. 98. §.). Mindezek a példák azt bizonyítják, hogy a magyar törvényhozás a nem peres ügyek elintézését nem tekinti feltétlenül birói feladatnak, hanem a czélszerűség szerint oldja meg azt a kérdést, vájjon a nem peres ügyek