Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.

Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről

60 901. szám. Az államkincstár jogos érdekeit ugyanis az emiitett járandóságokra vezetett végrehajtásoknál a tárgyi szavatosság révén is biztosítani kell. Különben is azoknál az adózóknál, akik illetményeik, illetőleg nyugdijuk után járó adójukat eddig is levonás utján fizették, az emiitett járandóságok lefoglalhatósága korlátozva most sincsen, s ezt a levonást a jövedelemadóról szóló törvényjavaslat 69. §-a szintén fentartja. Az egyenlő elbánás elve is azt hozza tehát magával, hogy ez a fizetési kötelezettség— a járandóságok nagyságára való tekintet nélkül — mindenkivel szemben alkalmaztassák. A közszolgálati viszonyból származó többi követeléseknél pedig ez a rendelkezés azért szükséges, mert e nélkül azoktól a közszolgálatban levőktől, a kiknek fizetése az 1.600 K-t meg nem haladja, ezek a követelések egyáltalán nem volnának behajthatók. Ennek azután az lenne a következése, hogy a törvénynek a pénzbírságokra, téritményekre és kártérítésekre vonatkozó rendelkezései hatálytalanok lennének. Az 53—58. §§-hoz. E szakaszok rendelkezései megegyeznek az 1883:XLIV. t.-cz. 61—65. és 89. §-aiban foglaltakkal. Csupán az igényfelhivásoknak tartalmát s kibocsájtásuknak idejét és módját kellett az 53. §-ban pontosabban szabályoznom; az 57. §-ban pedig az iránt intézkednem, hogy a közadóért foglaltató hivatal vagy hatóság az elrendelt közigazgatási árverésről nemcsak az ismert elsőbbségi igénylőket, hanem érdekeik megóvása végett a korábbi birói végrehaj tatókat is értesíteni köteles. Az 59—67. §§-hoz. Ezek a szakaszok az ingóságok elárverezésénél követendő eljárást az 1883. évi XLIV. t.-cz. 66—74. §-ai szerint szabályozzák a következő kiegészítésekkel: 1. Az 1881 : LX. t.-cz. 104. §-ána.k analógiájára a törvényjavaslat 59. §-ában kimondom, hogy az esetben, ha a lefoglalt ingóságok az értékükkel arányban nem álló költségek nélkül el nem tarthatók, ezeknek, valamint a romlás veszélyének könnyen kitett tárgyak értékesítése a zálogolást követő 15 napon belül is megtörténhetik, melynek módozata legczélszerűbben rendeletileg szabályozandó. 2. Ugyancsak az 59. §-ban intézkedem arra nézve is, hogy a zálogolás egy évig marad érvényben, nehogy az árverés meg nem tartása esetén a fél in infinitum álljon a javaslat 59. §-ának hatálya alatt. 3. Szintén a felek érdekében vettem fel a 61. §-ba azt a rendelkezést is, hogy a fél az árverés napjáról is külön értesítendő, ha tartozása 50 koronát meghalad. A 68. §-hoz. Az 1883 : XLIV. t.-cz. 75. §-át oda módosítottam, hogy adóbehajtási illeték csak akkor számitható fel, ha a zálogolás, illetőleg árverés tényleg foganatosíttatott, mert a hátralékosok az adóvégrehajtások során jogosan nem terhelhetők olyan költségekkel, melyek ellenük fel nem merültek. A 69—78. §§-hoz. Ezek a szakaszok az 1833; XLIV. t.-cz, 76—85, §-aiból vétettek azzal a módosítással,