Képviselőházi irományok, 1906. XXVI. kötet • 301-914., CXXV-CXLVI sz.

Irományszámok - 1906-901. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről

44 901. szám. tekintve azoktól a további tetemes költségektől, melyek az adóbehajtást a mainál még jobban megdrágítanák és a felet is az adóhivatalnál való fizetés terhesebb voltának tennék ki. De a kezelésnek a kir. adóhivatalokra hárításával az adóügy államosításának kérdése még korántsem volna befejezve. Az államosítás a földadó-nyilvántartás körére is kiterjesztendő volna ép upy, mint Ausztriában, a hol az idevágó teendőket az adóhivataloktól különálló mérnöki apparátus végzi. Ennek recipiálása azonban elhibázott kísérlet lenne, mert ahhoz hiányzik az államosításnak sikerre vezető két előfeltétele: a telekkönyvnek és földadókataszternek az elkészült telekkönyvi heteteken nyugvó összhangja és ennek a telekkönyvi átírás kötelezővé tételéhen kifejeződő továhhi fentartása, a mely azután a kataszteri birtokívek helyes vezetését mintegy automatice biztosítja. Első pillanatra talán feltűnőnek látszik az az állitásom, hogy a hileltelekkönyvek és a földadókataszler között meglévő disparitás mennyire zavarólag hat a földadó helyes kivetésére és zavarni fogja majd a jövedelemadónak kimunkálását is. Sajnos azonban, hogy a szerzett tapasztalatok ezt az állításomat teljesen igazolják és ennek a kérdésnek külön törvényhozási megoldását szintén siettetik. Azok a munkálatok, melyek Horvát-Szlavonországok egész területén, valamint az anyaország községeinek közel egyhatod részében a felszaporodott nagymérvű adóbátraiékok rendezése és tisztázása végett — törvényhozási felhatalmazás alapján — megindittattak és nagyobbrészt már befejeződtek, arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a birtokosok személyében bekövetkezett változásoknak több százezerre menő esetei nem voltak a földadó kataszterben keresztül vezetve, s ezek a változások igen gyakran ugyanazon birtokrészletnél a volt birtokosok egész lánczolatán át vezettek a mai tulajdonoshoz. Növeli ezt a bajt még az a körülmény is, hogy a hagyatékoknak kötelező telekkönyvi átirása csak legutóbb 1894-ben, Horvát-Szlavonországok területén pedig épen csak 1900-ban lett törvéi yhozásdag szabályozva. Következőleg az eseteknek százezreiben az egyes parczelláknak földadója nem a tényleges tulajdonosra volt kivetve, hanem sokszor a leszegényedett, elköltözött, kivándorolt vagy már elhalt birtokelődöket terhelte az adó. E mellett Horvát-Szlavonországok területén az együtt nem élő, akár hatósági jóváhagyással, akár annak ellenére titkon feloszlott házközos»égek osztozkodásai ezer es ezer esetben nem voltak fioaiizálva és az egyéni tulajdon megállapítva. Az 18S5:XX11. t.-cz. 7. § -a bírság terhe mellett teszi ugyan a felekre kötelezővé a birtokos személyében b"következett változásoknak bejelentését; a gyakorlati életben azonban ez az intézkedés hatálytalan maradt A bejelentés elmaradása a legtöbb esetben a fél tudatlanságán és kö önyösségén múlik; e mellett a felmerülő költségek és a kiszabandó vagyonátruházási illeté megfizetésinek elkerülése is nem ritkán vonzó erőt gyakorol a törvényes kötelesség megszegésére, végül a nyilvántart s ve/et<>sére hivatott községi közegek hanyagsága szmién számtalan esetben közrehat ezeknek a tarthatatlan állapotoknak élőidé ésére, a n.elyeket csak a telekkönyvi átírásnak kötelezővé tétele orvosolhat gyökeresen és hozhat be maradandó rendet. A most vázolt kép elég meggyőzően bizonyít a mellett, hogy mekkorák azok a nehézségek, a melyek a földadónak helyes kivetését hátráltatják, a mely adónak kezelése és nyilvántartása pedig megközelítőleg sem kívánja azt a gondos eljárást, a melyet a szem lyes jövedelemadó behozatalával meghonosítani kell. Mert ha a földadónál csak később jövünk is a bajoknak a nyomára, a kivetett adót — a tárgyi szavatosság révén — a kipuhatolt birtokostól mindig van jogunk követelni