Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.

Irományszámok - 1906-886. Törvényjavaslat az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről

886, szám. 153 nes oktatás bevezetése esetén elmaradó tandíj jövedelem oly tekintélyes összeget, 246.875 koronát, illetőleg 1,990.039 koronát tesz ki, hogy azt az iskolafentartók önerejükből még részben sem képesek pótolni. Ezen összeget, valószinűleg a maga teljes egészében, az államnak kell viselnie. A községi ós felekezeti iskoláknak, illetve ezek tanítóinak a tandíj helyett nyújtandó állami kárpótlás mindenben ugyanazon elvek szerint történnék, mint a mely elvek a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól ós a községi ós hitfelekezeti néptanítók járandóságairól szóló 1907: XXVII. t.-cz.-ben az állami segélyezés feltételeiül fel vannak véve. Az orsz. tanítói nyugdíjalap javára a 30 filléres tanítói nyugdíj illetékből a bevétel 1907. évre 637.000 koronával volt előirányozva. Ezen nyugdíjilletók eltörlése esetén a nyugdíjalapot e czímen az államnak legalább ugyanannyi összeggel kell kárpótolnia, mert az alap ezen jövedelem nélkül képtelen volna kötelezettségének eleget tenni. Az elemi népiskolák mindennapi tanfolyamában sokhelyütt még beiratási vagy felvételi díjakat is szednek, még pedig nemcsak az állam, hanem a községek ós hitfelekezetek is. Beiratási (felvételi) díj czímen 1904/05. évben befolyt: az állami iskolákban 126.650 korona, a községi iskolákban 86.990 korona, a róm. kath. iskolákban 106.245 korona, az örmény kath. népiskolákban 1.071 korona, a gör. kath. népiskolákban 5.018 korona, a református iskolákban 20.258 korona, az ág. ev. népiskolákban 18.242 korona, a görög keleti népiskolákban 5.965 korona, az unitárius népiskolákban 249 korona, végre az izraelita népiskolákban 30.130 korona, összesen beiratási díj czímen befolyt 400.818 korona. Ezen díjak az állami és községi népiskolákban kizárólag, a hitfelekezeti népiskolákban részben ifjúsági könyvtárak beszerzésére és a meglevők gyarapítására fordíttatnak. Az ifjúsági könyvtárak népművelődósi szempontból kiváló jelentőséggel bírnak. A végből ugyanis, hogy népünk a pihenés napjain hazafias érzületét ápoló, vallás- erkölcsös érzését fejlesztő és szivet-lelket gyönyörködtető olvasmányokban keressen üdülést ós szórakozást; hogy elméjét, a nép- és ismétlőiskolából kikerülve, még ezután is hasznos olvasmányok utján képezze; hogy tudását saját boldogulása érdekében hasznos művek olvasása által tapasztalatai körének szűk határai közt is mindinkább gyarapithassa, öregbíthesse; hogy hazai intézményeink tiszteletét, nemzeti hagyományaink és nyelvünk szeretetét, jeles irók örökbecsű alkotásai visszhangjaként szivében az élet fáradalmai között is sértetlenül épen megőrizze és mindinkább fejlessze: szükséges, hogy serdülő ifjúságunk már zsenge korában hozzászokjék az olvasgatáshoz* a könyvtárhoz s ahhoz a gondolathoz, hogy a jó könyvtár minden emberre nézve a tiszta örömek kiapadhatatlan forrása. Márkáz 1877. évi 30.535. sz. a. kelt ministeri rendelet intézkedett, hogy a népiskolákban a beiratási díj ós a büntetéspónzek egy része ily könyvtárakra fordittassók ós hogy az iskolai könyvtárakat ugy rendezzék be, hogy a könyveket lehetőleg a tanulók szülei is használhassák. Minthogy azonban ezek ós az ezután kiadott hasonczólu rendeletek a múltban kevés eredményt értek el, sőt a kir. tanfelügyelők jelentéseiből arról győződött meg a közoktatásügyi kormány, hogy a népiskolák legtöbbjében egyáltalán nincs könyvtár s ahol van is, ott hiányzik minden tervszerűség sok helyen pedig aránytalan a nem magyar nyelvű művek- száma: 1902. évi 1158. eln. sz. rendelettel egyszerre szerveztettek országszerte a népiskolai Kéflvh. iromány. 1906—1911. XXV. kötet. 20