Képviselőházi irományok, 1906. XXV. kötet • 857-900. sz.
Irományszámok - 1906-870. A közlekedésügyi bizottság jelentése "a budapesti helyi érdekű vasutak részvénytársaság gőzmozdonyu vasutvonalainak villamos üzemre való átalakitásának engedélyezéséről és a nevezett társaság vonalaira vonatkozó engedélyokiratnak és engedélyokirati függelékeknek egyesitéséről" szóló 809. számu törvényjavaslatról
110 870. szám. A törvényjavaslat a villamos üzemre átalakitandó vasutvonalak részére lényegében ugyanazon adó- és illetékmentességi kedvezményeket biztositja, mint a melyekben a helyi érdekű vasutakról szóló 1880. évi XXXI. és 18S8. évi IV. törvényczikkek intézkedései alapján az uj helyi érdekű vasutak létesítésük alkalmával részesülnek. Tekintettel a helyi érdekű vasutvonalak villamos üzemre való átalakításával járó nagy befektetési költségekre, melyek a helyi érdekű vasútvonalak eredeti befektetési tőkéjét is meghaladják s tekintettel arra is, hogy az átalakitás folytán a már befektetett tőke nagy része veszendőbe is megy — a közlekedésügyi bizottság a szóban levő kedvezmények engedélyezését a saját részéről indokoltnak tartja ós pedig annál inkább, mert a helyi érdekű vasutak sem eredeti létesítésük alkalmával, sem pedig most az átalakitás czóljaira külön állami segélyben nem részesültek, illetve nem részesülne le. A bemutatott engedélyokirat 9. §-ának azon határozmányaira nézve, melyek a díjszabási kérdéseket rendezik, a bizottság azon óhajának ad kifejezést, hogy az engedélyezett maximális díjtételekkel szemben a társaság lehető legalacsonyabb vitel dijakat léptessen életbe, mert csak igy érhető el e vasúttal az a czél, melyet a törvényjavaslat indokolása jelez, továbbá, hogy a mindenkori tényleges díjszabásban a viszonyoknak megfelelő mérsékelt menetdíjak és olcsó munkás- és tanuló-bérletjegyek rendszeresítessenek. Miután továbbá ezen helyi érdekű vasutvonalak hivatásuknak csak sűrű vonatközlekedés fentartása mellett felelhetnek meg, a bizottság az engedélyokirat 9. §-a hatodik bekezdésének oly módosítását javasolja, hogy a naponkint járatandó vonatok legkisebb száma 12—12 rendes személyvonatban állapíttassák meg. Szem előtt tartva azt, hogy az átalakitandó helyi érdekű vasutvonalak egyúttal a székesfőváros élelmezési viszonyainak előmozdítását is czélozzák, a bizottság súlyt helyez arra, hogy az utasok az üzletszabályzatban általánosan előirt korlátok között kézi podgyászként élelmiszereket is magukkal hozhassanak, miért is minden kétely kizárása érdekében, az engedélyokirat 9. §-ának tizenharmadik bekezdését a következőkép véli szövegezendőnek: »A feladott utipodgyász után szabad súly nem követelhető.* Bár az engedélyokirat 16. §-a gondoskodik arról, hogy a szükség beálltával e helyi érdekű vasutakon az éjjeli forgalom is bevezettessék, mindazonáltal kívánatosnak tartja a bizottság, hogy már a jelzett szükség bekövetkezte előtt is e vonalak menetrendjének keretében Budapestről oly vonat indítása is biztosittassók, a melylyel a színházat látogató vidéki közönség haza juthat és tudomásul vette a kereskedelemügyi minister képviselőjének azt a kijelentésót, hogy erre a társaság menetrendjének megállapításakor, illetőleg jóváhagyásakor a kereskedelemügyi ministerium figyelemmel lesz. Végül az engedélyokirat 22. §-ában alkalmazott »kizárólag« szót mint feleslegest a bizottság törlendőnek tartja. Az előadottak alapján a közlekedésügyi bizottság az előterjesztett törvényjavaslatot általánosságban és a fent jelzett módosításokkal részleteiben is a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlja. Egyben tekintettel arra, hogy e törvényjavaslat azzal is indokoltatik meg, hogy a szóban levő vasutvonalak villamos üzemre való átalakítása kétségkívül kedvezően fogja befolyásolni a főváros immár tűrhetetlen lakásviszonyait, a bizottság foglalkozván ezen lakásviszonyokkal, felhívni kívánja a kormány figyelmét arra, hogy a főváros lakosságára immár elviselhetetlenné
