Képviselőházi irományok, 1906. XXIV. kötet • 821-856. sz.
Irományszámok - 1906-855. Törvényjavaslat a közegészségügy rendezéséről szóló 1876:XIV. t.-cz. II. rész I. fejezetének (Közegészségügyi szolgálat a községeknél) módositásáról
855. szám. 480 11. §. A törvényjavaslat általános indokolásában részletesen kifejtettem, miért tartom szükségesnek a községi (kör-)orvosi törzs fizetéseknek az államkincstár által való viselését; e helyen tehát csak utalok az ott mondottakra. 12. §. A törvényjavaslat az orvosi fizetésnek a törvény által kötelezően előirt minimumát az államra hárítja. Azonban több helyütt az orvos fizetése a törvényben megállapított minimumnál magasabb. Természetes, hogy az ilyen helyzetben levő orvosok magasabb fizetését a törvényjavaslat a jövőre is fenn akarja tartani. Ezenkívül kivánatos, hogy a jövőben alkalmazandó orvosok is kaphassanak magasabb fizetéseket. Ezért megengedi a törvényjavaslat, hogy az állam által viselendő törzsfizetésen felül a község nyugdíjba beszámítható személyi pótlékot állapíthasson meg a községi orvos részére. Az orvosi körökben — minthogy ezeknek közös képviseletük nincs — ezt a személyi pótlékot a törvényhatóság állapítja meg, de a kör érdekeinek védelme végett akként rendelkezik a törvénj'j avaslat, hogy a személyi pótlók a községek hozzájárulása nélkül nem emelkedhetik tul bizonyos korlátolt magasságon. ' 13. §. A községi (kör-)orvosi törzsfizetések, a korpótlékok (15. §.) és helyi pótlékok (16. §.) elvállalásával az állam tetemesen könnyít a községek helyzetén. A személyi pótlókot, melyet maga a község állapit meg s mely rendszerint csak a vagyonosabb vidékeken fordul elő, már nem lenne indokolt az állam terhére róni; ezt tehát a javaslat szerint ezentúl is a község fizeti. 14. §. Az állami egyenes adó levén a rendelkezésre álló mérőeszközök közül az. melyből legkikább lehet a község anyagi erejére következtetni, a személyi pótlékhoz (13. §.) való hozzájárulást legigazságosabb az állami egyenes adó arányában állapítani meg. ' ' ' 15- §' ' . A községi (kör-)orvosnak hivatása helyhezkötöttsógénól fogva, rendszerint kevés alkalma nyilik arra, hogy működésót ós képességeit szélesebb körben ismertté tegye, s igy csak ritkán kerülhet abba a helyzetbe, hogy állását más, jobb javadalmazása állással cserélhesse fel. Móltányosnak, sőt — mint már az általános indokolásban emiitettem :— a munkakedv fokozására szükségesnek is mutatkozik részére korpótlókot megállapítani, mely 800 K-ig emelkedhetik és a nyugdíjba beszámittatik. Méltányosnak tartom azt is, hogy ez a korpótlók ne csak az egy helyen töltött idő alapján számittassék ki. Kép ; vh. iromány. 1906—1911. XXIV. kötet. 62
