Képviselőházi irományok, 1906. XXIV. kötet • 821-856. sz.
Irományszámok - 1906-855. Törvényjavaslat a közegészségügy rendezéséről szóló 1876:XIV. t.-cz. II. rész I. fejezetének (Közegészségügyi szolgálat a községeknél) módositásáról
855. szám. 483 Ha a községi (kör-) orvosok javadalmazásával kapcsolatban figyelembe vesszük még, hogy a lakás, a fuvar (fuvardíj), a beteglátogatási és a rendelési díjak jelenleg egyezkedés tárgyai, s igy azoknak minősége és mennyisége a véletlen esélyeitől íügg; ha figyelembe vesszük továbbá azokat a nehézségeket, a melyekkel az orvosnak meg kell küzdenie, a mig javadalmazásához hozzájut: előttünk áll az a tarthatatlan állapot, melynek megszüntetése már magában véve is sürgős kötelességemmé tette, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtsam. Bővebb indokolás nélkül csak rámutatok egyfelől arra a tényre, hogy a hivatását odaadással betöltő tisztviselőt nem hagyhatjuk a megélhetés elemi feltételei nélkül, az anyagi gondok nyomasztó terhe alatt görnyedni; másfelől utalok az igazságosság azon parancsára, mely az ugyanazon hivatást teljesítő s azonos állásban működő tisztviselők illetményeiben fennálló aránytalanságok lehető kiegyenlítését követeli. * Ezek a szempontok vezérelnek akkor, a mikor a községi (kör-) orvosok törssfizetését egységesen 1.600 koronában kívánom megállapítani. Kétségtelen, hogy a kezdő javadalmazás emelkedésének a tudata a munkakedvet fokozza. Ezért ajánlom a községi (kör-) orvosok javára az öt óvenkint 200 koronával emelkedő korpótlék engedélyezését. Tudjuk, hogy a megélhetés feltételei nem mindenütt azonosak, s hogy az orvos jövedelmének egy részét magángyakorlat utján szerzi meg. Az e tekintetben fennálló egyenlőtlenségek lehető kiegyenlítésére fognak szolgálni a helyi pótlókok, a személyi pótlékok ós rendkívüli segélyek. Az orvosi javadalmazás nagyobb részét, vagyis a törzsfizetéseket, a korés helyi pótlékokat illetőleg azt hozom javaslatba, hogy ezt a terhet az állam vállalja magára. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a közegészségügyi igazgatás, ha általában az önkormányzat körében történik is, eminens állami feladat. Már az 1876. évi XIV. t.-cz. 1. §-a is utalt arra, hogy a »közegészségügy vezetése az állami igazgatás köréhez tartozik«. Az államnak a költségekben való részesedése tehát ebből a szempontból is indokolt. De indokolja azt a községek anyagi helyzete is. A községek évről-évre uj meg uj költséget kénytelenek magukra vállalni, ugy, hogy sok helyütt már abnormális magasságra emelkedett a községi pótadó. Midőn a közegészségügyi szolgálat érdeke és az orvosi kar iránt szemmel tartandó méltányosság a községi (kör-) orvosok fizetésének emelését elkerülhetetlenné tette, azon kellet lennünk, hogy ne csak uj terheket ne rójunk a községekre, hanem a létező nagy terheken is könnyitsünk, s ezzel is hozzájáruljunk ahhoz, hogy a községek ekkép felszabadult anyagi erejüket egyéb érdekeik intenzivebb ápolására és előmozdítására fordíthassák. Az orvosok javadalmazásával kapcsolatban e helyütt sem hagyhatom megemlítés nélkül az orvosi lakáskérdést, mely sok ós jogos panaszra ad okot, s melynek megfelelő megoldása talán egy közhivatali alkalmazottnál sem olyan fontos, mint az orvosnál. Hogy az orvosnak megfelelő lakása legyen, ez nem csak az orvosnak, hanem a hozzáforduló betegeknek s igy a közönségnek is közvetlen érdeke. Ezért a törvényjavaslatban azt tervezem, hogy az orvos vagy lakáspénzt kapjon, vagy megfelelő lakás hiányában a községek ilyennek előállítására köteleztessenek. A tervezett fontosabb rendelkezések során megemlítem még, hogy a a fuvart (fuvardíjat, utiátalányt), a távolsági díjat, a rendelési, beteglátogatási és a műtétekért járó díjakat — a törvényben meghatározott irányelvek 61*
