Képviselőházi irományok, 1906. XXIV. kötet • 821-856. sz.

Irományszámok - 1906-855. Törvényjavaslat a közegészségügy rendezéséről szóló 1876:XIV. t.-cz. II. rész I. fejezetének (Közegészségügyi szolgálat a községeknél) módositásáról

855. szám. 48 i kapcsolatban vannak s a melyek ennélfogva a közegészségügyi szolgálat fokozatos szabályozásánál alapul és kiindulási pontul szolgálnak. Ezért készitettem el első sorban ezt a törvényjavaslatot, mely az 1876: XIV. t.-cz. II. rész I. fejezetének (Közegészségügyi szolgálat a községeknél) módosításáról szól. A jelenlegi törvény a községek (városok), a községi (városi) egészségügyi személyzet s az intézkedésre hivatott hatóságok teendőit, jogait és kötelességeit inkább általános kijelentések, mint szabatos rendelkezések alakjában irja elő. Ez a körülmény azután gyakori súrlódásoknak, a hatáskörök összezavarásának és késedelmes intézkedéseknek vált okozójává. Pedig épen a közegészségügyi igazgatás az a terület, melyen az óvórendszabályok foganatosításáról, az egészség gondozásáról és helyreállításáról, sokszor az élet megmentéséről lévén szó, az eljáró hatóságok és közegek pontos megjelölése mellett, az intézkedés gyorsaságának biztosítása elsőrendű kellók. Ezért e törvényjavaslatban — egyebek között — nagy súlyt helyeztem a teendők pontos felsorolására, a hatóságok szabatos megjelölésére s a jogorvoslatok megállapítására. Az utóbbiaknál figyelemmel voltam arra, hogy a javadalmazás s az ezzel kapcsolatos költségek fedezésének, továbbá az orvosok alkalmazásának (választás, kinevezés) kérdésében hozott határozatok (intézkedések) ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz panaszszal lehessen fordulni. További hiánya az 1876: XIV. t.-czikknek, hogy a községi bábaügyet kellő figyelemre nem méltatja s határozatlan rendelkezései miatt sok községben megfelelő képzettségű bába nincs. Nem a bábaképző-intézettől való távolságnak (1876: XIV. t.-cz. 50. § ), hanem a községi lakosok számának kell irányadónak lenni annál a rendelkezésnél, mely a községeket okleveles bába tartására kötelezi. Ezért ajánlom a törvényjavaslatban, hogy minden, legalább 1.000 lakossal biró község okleveles bába tartására köteleztessék. Utoljára hagytam a jelenlegi törvény azon fogyatkozásainak a felemlitését, melyek az orvosok javadalmazására vonatkoznak. Ezt a kérdést, melyet fontosságánál fogva első helyen kellett volna tárgyalnom, azért hagytam utoljára, hogy azzal — a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseinek rövid jelzése után — már az »Indokolás« általános részében is behatóbban foglalkozzam. Köztudomású tény, hogy a jelenlegi törvény sajátos hazai viszonyainkat és az élet változó követelményeit figyelmen kivül hagyva, nem gondoskodott arról, hogy a végrehajtás szempontjából szükséges orvosi személyzet megfelelő számban mindenütt rendelkezésre álljon. Nem számolt hazánk egyes — különösen határszéli — szegényebb vidékeinek értelmiségi, közlekedési és vagyoni viszonyaival akkor, mikor a közegészségügyi szolgálatot, tekintet nélkül ezekre a különböző viszonyokra, az ország minden vármegyéjére nézve egyöntetűen, szabályozta; e mellett a községi (kör-) orvosok fizetésének még a minimumát sem határozta meg, hanem a fizetés megállapítását teljesen a vármegyei törvényhatóságokra bizta. SŐt a vármegyei közgyűlésnek a községi (kör-) orvosok fizetését megállapító határozata ellen felebbvitelt sem engedett meg. (1876 : XIV t.-cz 159. §.) Ennek az lett a természetes következménye, hogy a vármegyék —tekintettel a lakosság anyagi helyzetére — a szegényebb vidékeken az orvosok fizetését olyan csekély összegben állapították meg, hogy a legszerényebb megélhetést is alig biztosító állásra pályázó sok helyen nem volt, s ha esetKépvli. iromány. 1906—1911. XXIV. kötet. 61