Képviselőházi irományok, 1906. XXIV. kötet • 821-856. sz.

Irományszámok - 1906-823. Az igazságügyi bizottság jelentése "a büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészitéséről és módositásáról" szóló 566. számú törvényjavaslat tárgyában

823. szám. 187 Az 1892 : XVII. t.-cz. azonban olykép változtatta meg a magyar állam pénzrendszerét, hogy a váltópénz szerepe az eddiginél sokkal kiterjedtebb lett, a mennyiben most az egy és az öt koronás szintén váltópénz gyanánt szerepel. Az egy és öt koronás váltópénz védelmére elégtelennek bizonyult az az oltalom, a melyet a váltópénznek a Btk. rendelkezései eddig nyújtottak; aránytalanság támadt a védelmükre szolgáló büntetés enyhesége és a korlátlan fizető eszközül szolgáló pénz hamisitása ellen fennálló büntetés szigora közt. Minthogy pedig a korlátlan fizető eszközként szolgáló pénz hamisításának szigorú büntetését fentartani a birói gyakorlat szerint kívánatosnak mutatkozik, a kisebb értékű váltópénz védelmére pedig a mai büntetés elég hatályosnak bizonyult, ennélfogva a büntetési tételek közt fenforgó nagy aránytalanságot megszüntetni s ezzel egyúttal a pénzhamisítóknak éppen a legszegényebb néposztályt kiszipolyozó eleme ellen a hatályosabb védelmet az uj szöveg azzal kívánja nyújtani, hogy az értékesebb (egy és öt koronás) váltópénznek hamisítására oly büntetést állapit meg, a mely súlyosabb, mint a kisebb értékű váltópénz hamisításának büntetése, de enyhébb, mint a korlátlan fizető eszközül szolgáló pénz hamisításáé. Ehhez képest a 39. §. szerint vétség csak az a pénzhamisítás marad, a melynek tárgya egy koronánál kisebb névértékű váltópénz, vagy azt pótló papírpénz. Más váltópénznek, vagy az azt pótló papírpénznek hamisitása bűntett lesz; minthogy azonban az 1892 : XVII. t.-cz. 19. §-a és az 1899 : XXXII. t.-cz. 5. §-a szerint az ily nagyobb névértékű váltópénznek sincs korlátlan forgalmi képessége és igy hamisítása nem olyan veszedelmes, mint a korlátlan fizető eszközként szolgáló pénzé, ennélfogva az utóbbi hamisításának büntetését a nagyobb névértékű váltópénz hamisításának büntetése a 40. §. szerint nem éri el. A 39. §. kiemeli, hogy az értékesebb váltópénz hamisítására meghatározott súlyosabb büntetés alá esik az olyan váltópénznek hamisitása is, a mely a koronánál kisebb értékű ugyan, de valamely külföldi pénznek számítási egységét képviseli. Nincs arra ugyanis ok, hogy a Btk.-ben lefektetett helyes elven, a mely egyenlő védelmet biztosit a belföldi és a külföldi pénznek, változtassunk. Ebből kifolyólag az általános szabály szerint a koronánál nagyobb értékű külföldi váltópénz a fokozottabb, a kisebb értékű az enyhébb védelemben részesülne. A pénzek különféleségénél fogva azonban az egyes államokban nem azonos értékű pénzérmek visznek, mint számítási egységek, a koronával egyenlő gazdasági szerepet. Minthogy nem lehet kétség az iránt, hogy a számítási egységek gazdasági szerepének ily azonossága mellett az értékeik közt fennforgó néhány fillérnyi különbségnek elenyésző a jelentősége: ezen egységeknek az igazságos jogelvek szerint egyenlő büntetőjogi védelemre van igényük, a melynek a belés külföldi pénz egyenlő védelmének elvénél fogva a korona védelmével azonosnak kell lenni. E szabály alapján az egy koronát meghaladó német márka nem részesül nagyobb oltalomban, mint az ugyanolyan gazdasági szerepet betöltő frank (lira) csupán azért, mert az utóbbi a koronánál kisebb értéket képvisel. 2. A 39. §-ban foglalt rendelkezést, a mely a Btk. 204. §-ának második bekezdését lesz hivatva helyettesíteni, a javaslat a Btk-ben elfoglalt helytől eltérően a Btk. 203. §-ához fűzi utolsó bekezdésként. Ugyanis e §. határozza meg a pénzbüntetés fogalmát, ez állapítja meg a bűntetti minősítést, tehát csak itt — és nem a büntetéseket megállapító 204. §-ban — lehet helyénvaló annak a meghatározása is, hogy a pénzhamisítás, mely esetekben vétség. 3. A pénzrendszerünkben beállott változás folytán szükségessé vált s a fen24*