Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről

^92. szám. 81 járulékok fizetése a kényszer elvén alapszik, melyre nézve a tagok nem is az intézette], hanem a kamarákkal állanak jogviszonyban; mig ellenben a tőkebefizetés a tag és az intézet között közvetlenül létesülő önkéntes szerződésen alapszik, a törvény kényszerítő rendelkezésén alapuló járulékfizetés helyébe tehát nem állitható. De meg azért sem lehet a kötelező biztosításokra né^ve az évről-évre ismétlődő járulékfizetésnek az egyszer és mindenkorra szóló lőkebefizetéssel való megváltását megengedni, mert hisz az arilhmetikai tőkésítés mindig a tőkének jelenlegi gyümölcsözőségével számolván, a megváltásnak ez a joga a tőke későbbi gyümölcsözőségének netaláni csökkenése esetében könnyen végzetessé válhatnék az egész intézetre. A tőkebefizetés s az ezen alapuló emelése az ellátási összegnek végleges és visszavonhatatlan. Az intézet a tőkebefizetés alapján esetleg valamely biztosító intézettel lép további jogviszonyba vagy más irányban vállal további kötelezettséget, hogy saját kötelezettségét biztosítsa, mely jogviszony vagy kötelezettség a tag változott, esetleg teljesen önkényes akaratával már nem szüntethető meg, és pedig még akkor sem, ha az intézeti tag azon családi viszonyai is, a melyek őt a tőkebefizetésre indították, utóbb megváltoztak, s nevezetesen ha a kedvezményes helyzetbe jutott feleség meghalt és ellátásra jogosult gyermekek nincsenek is. Ebből tehát önként következik s kétségek elhárítására a javaslat kifejezetten is kimondja, hogy az emelésre vonatkozó nyilatkozatot a 20. §. utolsó bekezdése esetében sem lehet visszavonni. Ily visszavonásnak annál kevésbé kell itt helyt engedni, mert itt az e bekezdés indokolása kapcsán felhozott méltányossági tekintet nem talál, a mennyiben itt már nem arról van szó, hogy az intézeti tag minden ellenszolgáltatás reménye nélkül kényszeríttetnék évi járulékok folytatólagos fizetésére, hanem csupán arról lehet szó, hogy a tőkebefizetéssel elérni kivánt fokozott ellátásra jogosultak köre utóbb szűkebb lesz s esetleg magára az intézeti tagra fog szorítkozni, a mi a visszavonásra jogos okúi még nem szolgálhat. S végül az intézeti tagság megszűnésének is más, QS pedig enyhébb kihatása van a befizetett tőkére, mint az intézett járulékokra; mert az utóbbiakat mindig elveszti az intézeti tag (42. §.), ellenben a tőke visszafizetése külön biztositható vagy az habár esetleg csak egy részében is, már a törvénynél fogva vissza jár, ha a tagság az ellátási igény megnyílta nélkül szűnnék meg; éppen azért az a különösebb érdek, a mely a 20. §-ban érintett nyilatkozat visszavonását igazolja, az itt szóbanforgó emelések visszavonhatóságához már nem fűződik. A 22. §-hos. Az intézeti tag által fizetett évi járulékok lényegileg ellenszolgáltatásnak tekintendők azért a kötelezettségért, a mely az intézetet a munkaképtelenné vált tag, valamint az elhalt tag hozzátartozóinak ellátása tekintetében terheli, igaz ugyan, hogy az intézet ellátási kötelezettsége s a jogosultat annak megfelelően megillető ellátási igény tényleges beállta többrendbeli előfeltételtől függ, a melyeknek bekövetkeztéig az ellátási kötelezettség s illetőleg az ellátási igény csak vir^tualis, de mint ilyen természetű kötelezettség és igény kétségtelenül attól az idő^ ponttól kezdve terheli az intézetet, a mely időpontban az ügyvéd az intézet tagjává vált. Okszerüleg következik ebből, hogy a befizetett évi járulékoknak, mint az intézetet terhelő eme kötelezettség és igény ellenértékének, visszatérítési igény nélkül az intézetet kell megilletniök minden esetben, tehát akkor is, ha az ügyvéd megszűnik az intézet tagja lenni a nélkül, hogy az intézet ellátási kötelezettsége és a jogosult ellátási igénye ezzel egyúttal tényleg meg is nyílnék. Ennélfogva Képvh, iromány. 1906—1911. XXltl. kötet. ti