Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.
Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről
792. szám. 75 mellett önálló ellátási összegben (nevelési pótlékban) részesittessenek ; ebben az esetben az özvegyi ellátás összegét kellene jelentékenyebben korlátozni. Tagadhatatlan ugyan, hogy a javaslatnak ez az álláspontja, mely az özvegynek egyenlő ellátást nyújt tekintet nélkül arra, vannak-e ellátásra szoruló gyermekek vagy sem, némileg aránytalannak és méltánytalannak látszik a gyermekes özvegyekre nézve, azonban tekintettel arra, hogy egyenlő nagyságú évi járulékok fizetése alapján az intézeti tagok a gyermekek lététől és számától függet'en egyenlő ellátást joggal igényelhetnek özvegyeik számára, a javaslat érintett álláspontját a mathematikai alapra való tekintet nélkül is igazoltnak kell tekinteni. Az öt évi várakozási idő is önként foly abból, hogy az özvegy ellátási igénye is ettől van függővé téve; mert a gyermekek igénye a ng ellátási igénye helyébe lépvén, annak előfeltételéül is következetesen az öt évi várakozási időt — ugyanazon alapon mint ott — meg kell kivánni. A gyermekek ellátásának mértékét is az alapszabályok, illetőleg a mathematikai láblázat fogja megállapítani. Ez az összeg a javaslat szerint független a gyermekek számától. Akár egy, akár több gyermek van, ezek ellátására ugyanaz az egy összeg lesz kiadandó. Ha több gyermek van, az ellátási összeg ennek megfelelően valamennyit együttvéve fogja megilletni (16. §. második bekezdése). A gyermeknek az ellátás tizennyolczadik életéve betöltéséig jár. Azonban már előbb is megszünhetik a gyermek ellátási igénye teljeskoruvá váltával, tehát a 18 évnél fiatalabb leány férjhezmenetele esetében (16. §. harmadik bekezdése). Kétségtelen, hogy kívánatos lenne, ha az intézet legalább a fiúgyermekeket még 18 éves koruk után is, legalább az egyetemi évek és a katonai szolgálat ideje alatt, ellátásban részesitené. A mathematikai számitások eredményére való tekintettel azonban erről le kellett a javaslatnak mondania. Egyébként a pályaválasztástól függ, hogy a gyermek már 18 éves korában oly állásba jusson, a mely fentartását biztosítja. Ezen a koron túl ennélfogva a gyermek ellátására nincs feltétlen szükség; egyébként pedig okszerűen nem lehet az intézetet azzal megterhelni, hogy esetleg teljesen vagyontalan gyermeket oly pályának választásában támogasson, a mely hosszas tanulmányok és költségek árán is gyakran még huzamos időn át nem nyújt a pályavégzett ifjú fentartására elegendő jövedelmet. Ha az ellátásra jogosult gyermekek száma halállal, a 18 éves kor betöltésével, teljes korúvá válással vagy egyéb körülmények, p. o. lemondás következtében megfogyatkozik, a többi gyermeket fogja az egész ellátási összeg megilletni. Ez önként foly a javaslatnak fentebb érintett abból az álláspontjából, hogy a gyermekek ellátási összege független a gyermekek számától, minélfogva mindaddig, mig csak egy ellátásra jogosult gyermek van, az egész ellátási összeget ki kell adni. A 17. §-hoz. A 15. §. 1. pontja és második bekezdése értelmében a nőnek, a 16. §. 2. pontja értelmében pedig a gyermeknek ellátási igénye attól függ, hogy a férj, illetőleg az atya a halálát közvetlenül megelőző öt év alatt szakadatlanul tagja volt az intézetnek. Ebből okszerüleg következik, hogy ha a férj, illetőleg az atya halála időpontjában már nem volt tagja az intézetnek, sera a feleséget, sem a gyermeket nem fogja az ellátás megilletni. Ez a következmény helyes és 10*
