Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.
Irományszámok - 1906-791. Törvényjavaslat a birtokrendezést, különösen az urbéri elkülönitést, arányositást és tagositást tárgyazó 1836:VI., X., XII., 1840:VII., XXX., XXXI. és 1871:LIII. törvényczikkek módositásáról és kiegészitéséről
86 791. szám. Ennek a nemzetgazdaságilag nagy kárral járó és különösen a parasztbirtokos osztály valóságos depossedálását előidéző folyamatnak megakadályozása a törvényjavaslat egyik czélja, a melyet azáltal vél elérhetni, hogy az egyéni illetmények elkülönítésénél az egyéni magántulajdon és a közösségben használandó közös tulajdon kategóriáit állítja fel e jogterületen is, és ezek kialakulását ugyanazon korlátolás alá helyezi, a mint azt az erdélyi részek és a volt Partiumra hatályos 1880: XLV. t.-cz. 25. §-a és az ezt módosító 1908: VII. törvényczikk rendeli. Ezért a javaslatnak erre vonatkozó rendelkezései csaknem szórólszóra megegyeznek az erdélyrészi legújabb birtokrendezési törvény intézkedésével. Eltérés a kettő között csak az, hogy az erdélyrészi törvény az élők közötti jogügylettel szerzett ingatlanok, vagy az ingatlanok nélkül szerzett arányrészek után egyéni illetmények elkülönítését feltétlenül csak úgy engedi meg, ha azok az 1880 : XLV. t.-cz. életbeléptetése napja: 1880. évi szeptember 10-ike előtt szereztettek meg, mig az ezen időpont után szerzett ily egyéni illetmények elkülönítése csak abban az esetben rendelhető el, ha azok elkülönítését a volt tulajdonosok egyénenként is igényelhették volna. Ellenben a jelen törvényjavaslat vonatkozó szakasza (1. §.) az egyéni illetmények elkülönítésére nézve akkép rendelkezik, hogy a még folyamatba nem tett arányositási ügyekben a törvény hatályba lépte napját jelöli meg az uj rendelkezések alkalmazásának kezdő időpontjául, a törvény életbeléptetésekor már folyamatban levő arányositási ügyekben pedig csupán a megengedhetőség tárgyában kelt határozat jogerőre emelkedése után szerzett illetmények egyéni elkülönítését vonja a törvény hatálya alá. Az eltérést az indokolja, hogy az 1836 : XII. t.-cz. érvényben álló rendelkezései szerint ma az ily illetmények minden korlátolás nélkül elkülöníthetők. Ugyancsak czélszerűnek mutatkozott ezzel kapcsolatosan az 1908: VII. t.-cz. más rendelkezéseit is átvenni és alkalmazni a szóban levő jogterületre, nevezetesen a közös legelő-területek felosztásának korlátolását és uj közös legelők alakításának előfeltételeit. Már az 1894 : XII. t.-cz. 12. §-a akként rendelkezett, hogy az osztatlan közös tulajdont képező közlegelők csak akkor oszthatok fel, ha a földmivelésügyi minister arra az engedélyt megadta. Ez a rendelkezés a gyakorlatban nem mindig vétetett figyelembe és azt általában akként magyarázták, hogy csak az arányosítás, úrbéri elkülönítési eljárás folytán alakult közlegelőkre szól, mig az emiitett birtokrendezési eljárások folyama alatt a felosztás akadálytalanul megtörténhetett. A jelenben javasolt rendelkezések szerint a korlátolás minden közlegelőre vonatkozik. Do nemcsak a meglevők konzerválása a czélja a javaslatnak, hanem ugy, a mint az az 1908: VII. t.-czikkben foglaltatik, e javaslat is elrendeli, hogy azokban a községekben, a melyekben az általános tagosítás idejében közös legelő nincsen, ily legelők a tagositandó összterületekből való levonással létesíttessenek. A közlegelők nagy szocziálpolitikai jelentősége abban áll, hogy azok majdnem kizárólag a kisbirtokos és csak belsőséggel biró napszámos népelem gazdasági érdekeit szolgálják. A nagybirtokos és középbirtokos az állattenyésztés más eszközeit inkább veheti igénybe, vagy kizárólagos tulajdonát képező területeken gondoskodhatik a legeltetésről, ellenben a kisbirtokos paraszt népelem általában az állattenyésztésnek reá nézve egyedül lehetséges formájára, a közös legelőgazdaságra van utalva. A tapasztalat azt mutatta, hogy a közlegelők felosztása nyomán a kisbirtokosok állattenyésztése hanyatlott, a mi nagy visszahatással volt az egész ország ezen irányú mezőgazdasági termelésére.
