Képviselőházi irományok, 1906. XXII. kötet • 704-784., CVIII-CXXIV. sz.
Irományszámok - 1906-724. A közlekedésügyi bizottság jelentése a "nagykikinda-aradi helyi érdekű gőzüzemű vasut engedélyezéséről" szóló 683. számú törvényjavaslatról
724. szám. 63 A helyi érdekű vasút tényleges épitése és üzletberendezési költségei 10,150.000 korona, vagyis pályakilomóterenkint 79.769 korona. Az 1888. évi IV. t.-czikk 4. és 7. §-ai alapján az állam részéről a posta szállitása ellenében 892.000 korona ós külön állami segély czímén 1,015.000 K állami hozzájárulás biztosíttatnék törzsrészvények szolgáltatása ellenében; e hozzájárulások a tényleges épitési ós üzletberendezósi tőke 88, illetve 10°/o át teszik s igy a törvényben megszabott 10—10°/o-os maximumon alul maradnak. Az állami segélyezés ezen mérve a vasút lótesitéhez fűződő jelentős közforgalmi és közgazdasági előnyökre való tekintettel kétségkívül indokolt. A helyi érdekű vasút üzletét a m. kir. államvasutak a bevételek százalékos osztása mellett kezelnék. Az államvasutaknak, az arad—perjámosi útirányhoz fűződő fontos érdekeire való tekintettel, a helyi érdekű vasút ezen vonalszakaszának átmeneti forgalma, illetve e szakasznak az átmeneti forgalomban való korlátlan használata a m. kir. államvasutak által évi 40.000 korona átalányösszeg fizetése ellenében megváltatnék s a szóban levő vonalszakasz peage-vonal gyanánt a m. kir. államvasutak saját helyi díjszabásába felvétetnék. Az átmeneti forgalmaknak ezen megváltása főleg azon okból mutatkozik szükségesnek, hogy ekként a m. kir. államvasutak részére a kiépítendő arad—perjámosi vonalon a korlátlan díjszabási és önrendelkezési jog biztosíttassák. Önként órtetőleg az átmeneti forgalomból eredő bevételek is kizárólag a m. kir. államvasutakat fogják megilletni. Az engedélyezésnek a törvényjavaslat indokolásában jelzett egyéb feltételei a'helyi érdekű vasutakról szóló törvónj'eknek és egyéb törvényes határozmányoknak mindenben megfelelnek. A bizottság ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával megfontolás tárgyává tette azt is, hogy a m. kir. államvasutaknak az arad—perjámosi útirányhoz fűződő jelentős érdekeire való tekintettel, nem volna-e indokolt, ha e vasút az állam által építtetnék ki; valamint fontolóra vette azt is, hogy nem volna-e czólirányos, ha a kérdéses vasút az önálló kezelésben levő aradi és csanádi egyesült-vasutak részére engedélyeztetnék? A szóban levő vasút arad—perjámosi vonalrószének államvasutként való kiépítését a bizottság kívánatosnak találta ugyan, mindazonáltal annak javaslatba hozatalát mellőzte, tekintettel arra, hogy az államnak vasúti czélokra fordítható anyagi eszközei elsősorban is a már meglevő államvasuti vonalak forgalmi képességének el nem odázható fokozására ós egyes sokkal fontosabb vasutvonalak létesítésére szükségesek ós veendők igénybe. Ilykép a kérdéses vasútnak államköltségen való kiépítése csak évek múlva volna kilátásba vehető s akkor is csak a különös fontossággal biró arad—perjámosi vonalszakasz létesítéséről lehetne szó. Már pedig a vasút épitósónek ily hosszabb időre való elhalasztása és a kiegészítő többi vonalrészek építésének elmaradása a vasút által érintett vidék érdekeit sértené. Az arad—perjámosi vonalrésznek a tervezett vasúti hálózatból való kivétele és államvasutként való létesítése esetén ugyanis a további — a helyi érdekek szempontjából szintén nagy jelentőséggel biró — vonalszakaszoknak a magánvállalkozás részéről való kiépítése már aligha volna remélhető. A törvényjavaslat tárgyát képező vasút épitósónek és üzletének az aradi ós csanádi egyesült vasutak részére való engedélyezését pedig, még ha ezen vasútnak a megállapított feltótelek alatt való létesítésére az említett vasutak vállalkoznának is — a bizottság annál is inkább mellőzendőnek találta, mert e megoldás a magyar királyi államvasutak forgalmi és pénzügyi érdekeit
