Képviselőházi irományok, 1906. XXII. kötet • 704-784., CVIII-CXXIV. sz.
Irományszámok - 1906-704. Törvényjavaslat a vándorczigányok felett való kivételes biráskodásról
704. szám, 11 dinális intézkedése az, a mely végett az egész javaslat készült. Igazságügyi szervezeteink jelen állapota mellett, figyelembe véve azt, hogy a főtárgyalás egyébként a rendes bűnpereknek megfelelően folytatandó le, teljes megnyugvással bizhatjuk a vádlott sorsát a kivételes biróság pártatlan Ítéletére. A semmiségi panasz jogát mégis meg kellett adni az eljárás ezen neme mellett is, hogy adott súlyos esetekben a bűnper alatti szempontból a Curia elé legyen vihető. Valamint a vádtanácsnak azon határozata ellen, a mellyel a vád alá helyezési inditványt visszautasitja, felfolyamodásnak ad helyt a javaslat is (1. 13. §.), azonképen, abban az esetben, ha a kivételes biróság vádlottat felmenti, felebbezésnek kellett helyt adni a kir. Ítélőtáblához. Ennek a javaslatnak az a bevallott célja, hogy a büntetendő cselekményt a legkisebb gyanuokra is szigorúan üldözze. Meg kellett tehát adni a módot arra, hogy ha a kivételes biróság vádlottat fel is menti, ez ellen • az Ítélet ellen ugy a kir. ügyészség, valamint a pótmagánvádló is felebbezhessen. Ezért kellett a szakasz harmadik bekezdésébe ezt kifejezetten kimondani. •. • • - .-.'•-..•' 16. §. Ennek a szakasznak a rendelkezése megfelel az előző szakasz első bekezdésében foglalt intézkedésnek, a mely módot ad arra, hogy a bűnösséget megállapító ítélet ellen semmiségi panasszal lehessen élni. 17. §. A magánjogi igények a javaslat rendelkezései alá tartozó esetekben rendszerint alig érvényesíthetők, mivel a tettesek vagyontalan kóborczigányok. így tehát nincs rá ok, hogy a vagyonjogi igény érvényesítése az eljárás gyorsaságát, bármennyire is gátolja, annál kevósbbó, mert a bűnösség megállapítása esetén amúgy is mód nyilik az ilyen igényeknek polgári utón való gyors érvényesítésére. • 18. §. Szükséges volt a jelen szakaszban foglalt rendelkezést — bár az magától is érthető lenne — kifejezetten megtenni, mert a király kegyelmezósi jogát nem volt indokolt a jelen törvény eseteiben sem korlátolni. 19. §. Már a »Bevezetés«• ben, valamint a javaslat egyes rendelkezéseinek részletes indokolásánál felemlítettük, hogy a büntetés szigorát, a javaslat a feltételes szabadságra bocsátás határidejének leszállításával kívánja enyhíteni. A szigorra szükség van a példaadás, elrettentés végett. De másrészt az k czélja az jelen javaslatnak, hogy javítson, neveljen és arra buzdítsa a vándorczigányokat, hogy letelepedni iparkodjanak. Ezért intézkedik a javaslat olyképen, hogy ha a letelepülésre hajlandó, 2*
