Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.

Irományszámok - 1906-623. A közgazdasági bizottság jelentése "a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában Budapesten 1907. évi október hó 8-án kötött szerződés beczikkelyezéséről" szóló 586. számú törvényjavaslat tárgyában

623. szám. 37 gunk és közforgalmi viszonyainknak 10 évre való biztos alapokra fektetése marad el, hanem oly közgazdasági harcz állott volna be a két állam között, a melyet elkerülni mindkét állam legfontosabb érdekét képezi. Kétségtelen, hogy ezen harcz alatt Ausztria is épp ugy károsodott és szenvedett volna, mint mi. De ez csak egy okkal több arra, hogy mindketten igyeKezzünK méltányos egyezség által ezen harcz veszélyeit elkerülni. Nagyon kérdéses, hogy az 1889: XXX. t.-cz. szerint ma fennálló, de a folyó évvel véget érő viszonosság fentartása milyen alapon és módon lett volna lehetséges. Ennek a mai viszonossági állapotnak, mely Ausztriában csak rendeleti utón áll fenn, törvény által bárcsak rövidebb időre való meghosszabbítása valószínűleg alig legyőzhető nehézségekkel járt volna. Tekintetbe kell venni ezeket a körülményeket, ha igazságosan akarjuk megítélni az előttünk fekvő javaslatot. Ásnak az egyezségnek, a melynek ez a javaslat legfőbb alkatrészét képezi, vannak kétségtelenül előnyei, de van igen nagy, súlyos teher gyanánt ránk nehezedő hátránya is. Az előnyök egy része alkotmányjogi természetű. E javaslatban Magyarország állami önállósága sokkal jobban domborodik ki, mint eddigi hasonló törvényeinkben. Az ország mint önálló állam köt szerződést Ausztriával. Magyarország autonóm vámtarifát, iktat törvénykönyvébe, a mire eddig sohase volt eset. Ki van kötve, hogy 1917. éven tul terjedő hatálylyal külállamokkal kereskedelmi szerződéseket egyoldalulag Ausztria sem köthet. És ez a kikötés, melyet az 18C9. évi XXX. t.-cz. biztositott az országnak és a viszonosság alapján Ausztriában el lett ismerve, de ott csak rendeletileg áll fenn 1907. év végéig, most az osztrák törvénykönyvbe is be lesz iktatva. Gazdaságilag és pénzügyileg nagyon fontosak ennek a javaslatnak azon részei, melyek az állatforgalmi egyezményre — mely állataink és terményeink kivitelét biztosítja — az egyes fogyasztási adókra nézve felvett rendelkezések és azok kezelésében érdekeinknek megfelelő intézkedésekre vonatkoznak; hasonlag az arú- és minta-ügy rendezése közjogilag és gazdaságilag is értékes része a megállapodásnak. Ez a javaslat, a mely a forgalom szabadságát a két állam között fentartja és közgazdasági viszonyainkat 10 évre biztos alapokra fekteti, hivatva lesz a gazdasági életünkben ma fenforgó oly veszélyes bizonytalanságnak véget vetni. A mi az egyezménynek ezen a törvényjavaslaton kivül álló részeit illeti, meg kell említenünk, hogy nem kis fontosságú dolog, hogy megállapodás jött létre az úgynevezett államadóssági magyar blokk konverziójára vonatkozólag, a melyre nézve az 1867. XV. t.-cz. rendelkezése alapján biztositott jogaink a Széli—Körber-féle kiegyezésben fentartattak, de számszerű egyezség a Magyarország által fizetett járulék tőkéjének konverziójára vonatkozólag nem történt, a mi most végleg számszerűleg is eldöntetett; fontos az is, hogy az Ausztriában elhelyezett magyar értékpapírokra nézve ebben az egyezményben is előnyös elbánás van biztosítva. Fel kell még említenünk, hogy a bankkérdés ki van kapcsolva a szerződésből és nemcsak elvan ismerve az országnak a bankkérdésre nézve fennálló joga, a mely kétségtelen, de meg is van adva a mód, hogy 1910-ben akképen éljen ezzel a jogával, a hogy azt érdekei megkívánják. Mindezekkel az érdekeinket megóvó megállapodásokkal szemben súlyos terhet és nagy hátrányt képezend az az áldozat, a mely az egyezség áraként a közös költségekhez való hozzájárulási arány Magyarországra eső részének felemelésében rejlik.