Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.
Irományszámok - 1906-623. A közgazdasági bizottság jelentése "a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában Budapesten 1907. évi október hó 8-án kötött szerződés beczikkelyezéséről" szóló 586. számú törvényjavaslat tárgyában
623. szám. 2o kőzni, hogy a vám- ós kereskedelmi szövetségnek szerződéses viszonynyávaló átalakitásával járnak bizonyos következmények, melyek nekünk talán kellemetlenek. Mert a szerződéses viszony a szövetség helyett azt jelenti, hogy ma Ausztriával közgazdasági tekintetben csak olyan viszonyban vagyunk, mint más államokkal és igy tőle többet, több előzékenységet nem várhatunk, mint más államtól. Sokat adunk a szövetséges társnak természetesen, a mit meg nem adunk az egyszerű szerződő félnek. Nem élvezhetjük egyszerre a szerződéses viszonyban kifejezett teljes államiságot és a szövetséges viszonynak talán áldozattal járó előzékenységet. Ép ezen helyzet magyarázza a lefolyt tárgyalásokat, melyek, mint tudjuk, nem egyszer formális harczokká fajultak el. , Ismeretes mindenki előtt, hogy a magyar kormány a kiegyezési műnek szerényebb eredmények alapján való befejezésére, tekintettel aiTa határozta el uiagát, hogy az országot különben különösen a hitelügyi függőségénél fogva nagy katasztrófa fenyegethetné. Gyengének tartották Magyarországot azon fegyverekkel szemben, melyekkel Ausztria fenyegetett. Ez a felfogás, mely mint Damokles-kard lebegett a magyar kormány lépései felett, nemcsak subjektiv, hanem objektiv téiryálláson alapult, habár a közgazdasági érdekeknek napjainkban nagy érzékenysége mellett bizonyára az általunk Ausztriával szemben alkalmazható eszközök is, habár fegyvertárunk talán nem lett volna olyan gazdag, de nagyon is elegendők lettek volna fegyvereinka súlyos retorsióra is, annál is inkább, mert Ausztriának épenséggel nem állhat érdekében Magyarország közgazdaságát veszedelmes rázkódtatásoknak kitenni. De még ezen keserű tanulságot is a kiegyezés aktívumára Írhatjuk. Az azelőtt folytatott tárgyalások, melyek többé kevósbbó a statusquo fentartására irányultak, a helyzet felismerésére nem nyújtottak alkalma^. A függetlenségi párt kormányrajuttásával érvényesülő erélyes törekvés a gazdasági önálló berendezkedésre alkalmat nyújtott arra, hogy lássuk, miszerint oly nagy a jórészt földrajzi fekvésünk functióját képező függőségünk Ausztriától, hogy törekvéseink azonnal meg nem valósithatók, hogy lássuk továbbá, miszerint az intézményes gazdasági függetlenségnek megvalósítását meg kell előznie a tartalmi íüggetlenségnek, az ország meggazdagodásának, azaz a gazdasági függetlenség előkészítését magunknál kell kezdeni termelésünk átalakitásával, jövedelmeink szaporításával, kiadásaink csökkentésével, intensiv tőkegyűjtéssel. Ha nem fogjuk ezt az utat választani, akkor félő, hogy tíz év múlva még kevésbé fogunk közgazdaságunk önállósításához, minden papiros garantia daczára eljuthatni, mert Ausztria még gazdagabb, mi pedig még szegényebbek ós igy gyengébbek leszünk a harcz sikeres kivivására. Midőn a többségi pártokból alakult koalicziós kormány egy súlyos válság után az alkotmány visszaállítása érdekében az ország ügyeinek vezetését átvette, az alkotniáiryellenes kormány közreműködésével az uj vámrendszer ós a vele kapcsolatos kereskedelmi szerződések már életbe voltak léptetve, még pedig tízévi tartammal. Ezt a helyzetet kénytelen volt a komiány és az ország elfogadni. Ily körülmények között az önálló gazdasági berendezésre való törekvésben arra kellett a kormánynak szorítkozni, hogy annak jogi struktúráját megmentse, lehetőleg következetesen kifaragja, hogy többé a lényeg tekintetében se támadhasson kétely. Autoritativ oldalról elismertetett, hogy az eddig uralkodó felfogás és az eddigi törekvés ezen felfogás fentartására végieszámolás alá jutott a mostani szerződéssel és többé som befelé sem kifelé az az előszeretettel táplált közjogi tévedés, mintha Magyarország önálló államisága tökéletlen volna, fentartható nem lesz. Más nemze. Képvh. iromány. 1906—1011. XIX. kötet. 4
